Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IX. Budapest 1910.

I. Adatok a felsődunamelléki reform, egyházkerület történetéhez

Továbbá Tekintetes és Nagyságos Uraink, Patronusink! Mi általunk, kik e nemes ország előtt mostan jelen vagyunk, egész alsó és fölső, a Tátrán túl és innend levő magyarországi püspökségekben és seniorságokban levő magyar evangelicus tanítók, Nagy ságtoknak és Ti kigy elmeteknek is, sőt e generalis diaetának örvendetes kimeneteléért is, egy szivvel esedeznek, Nagyságtoknak és Ti kigyelmeteknek alázatos szolgalatjukat ajánlják, és kérik, hogy mi általunk e plenipotentia mellett beadandó postulátumokra tekintsenek gratiose. Kívántatnék tudjuk, ez nemes ország előtt culta et diligenter elaborata oratio, melyben Nagyságtok és Ti kigyelmetek eleibe adhatnók ez evangelicusoknak, kiváltképpen az egyházi szolgáknak siralmas és meggyászolhatatlan sorsukat, a clerus, és ennek insíigatiojából, némely romano catholicus patronusok miatt, siralmas és meggyászolhatatlan sorsukat. Exaggeralhatnánk a mi keresztyéni hitünk és igaz isteni szolgálatunk ellen való káromkodó beszédeket, midőn predikácziónkat ebugatásnak, szamárrivásnak, minek, mondják lenni. Előhozhatnók az Antonius, Diocletianus vagy Julius apostata idejében lett kegyetlen persecutiónal, kegyetlenebben való gerjedezéseket is, hangoló szókkal költött fenyegetődzéseket is, melyet ínég az ellenük fordult állapotban is zörgetnek mondván: Jó Istennek úgymond, hogy így lett, mert külömben bántunk volna mi ti veletek. Megboszulhatnók, ha siralom és zokogás nélkül lehetne, templomainknak, parochiainknak, scholainknak sok helyeken elfoglaltatását; panaszképen előszámlálhatnék az együgyű község conscientiájának birsággal, fogsággal, fenyegetődzéssel való kényszeríttetését, melyek nem csak az egyházi rendeknek, hanem minden isteni igazságot követőknek szivüket is, annyira penetralta és exacerbalta, hogy a keserűség és sopánkodás miatt csaknem teljességgel megrepedtenek. De mi szükség Nagyságtokat és Ti kigyelmeteket is sok szóval ilyen nagy dolgokban tartóztatnunk, holott tudván vagyon, hogy sokan Nagyságtok és Ti kigyelmetek közzül ez keserves állapotnak minden aloesnél keserűbb izét érzették. Hanem Nagyságtok és Ti kigyelmeteknek magunk és a mi principalisink nevével alázatosan supplicalunk, hogy Nagyságtok és Ti kegyelmetek az Istentől csudálatosan mutatott alkalmatossággal, példát vévén a dicséretes confoederatus Cseh uraimtul, kik az ilyetén alkalmatossággal az evangéliumnak szabadságát és országuknak igásságos szabadságát helyreállították, ez jó alkalmatossággal mondom, ilyen és eddig való elviselhetetlen igánkat removeálván, ez jelenvaló postulatuminkra accedaljon. Sőt a Nagyságtok és Ti kigyelmetek böl-