Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IX. Budapest 1910.

I. Adatok a felsődunamelléki reform, egyházkerület történetéhez

ségnek előttük megolvastatná, de ő kegyelmek mását nem adták, hanem a kik akkor az nemessek közül jelen voltának, azok előtt meg olvasta vice ispány uram, ós mivel hogy az kösség jelen nem volt, választ nem tehetett ő kegyelmek, hanem kívánták, hogy ő kegyelmek azt halassza más napra, az mellyet 0 kegyelmek meg cselekedett illy okkal, hogy mi tőlönk a templom kulcsát kivánta. Mivel hogy pedig ebben a helyben, az olyan. nemes uraimék fundussán vagyon az templom és ő kegyelmek volt eleitül fogván patrónusa, az templomnak, ő kegyelmek hire nélkül nem mertük az kulcsot bé adni, holott akkor egy pap és egy barát volt velük, az kiktül mi féltünk, hogy valamiképpen kezekben ne akadna: azért ő kegyelmek mingyárast az templomiul miket el tiltott, hogy benne ne prédikáltassunk, úgymint Augusti 31

a nap jáig, az mélyre ő kegyelmek napot hagyott, és mikoron az kösség, az meg nevezett első nap után való vasárnapra, az praedikatiora begyült volna, ő kegyelmek az kösségtül, az kik az első napon jelen voltak nemes uraimék meg kérdették, hogy ha azt az praedikátort, a mely negyeden vagyon közöttünk akarják-é meg tartani, a vagy mást kívánnának, annak okáért az kösség fölkiáltott egyenlő akarattal, hogy ők mást nem kivannak, hanem ugyan azon tartanák meg. Ez okáért bízván igasságunkhoz, minthogy a templomis az megyebéli alján nemes uraim földgyén vagyon, és az kösségis egy értelemben vagyon, nem akartuk Nagyságodat mint kegyelmes Urunkat könyörgésünkkel bántani, mikoron végezetére az vice ispány uram ő kegyelmitől hagyott nap eljött, akkor is vártuk ő kegyelmét, és ő kegyelme el késett vala, az kösség kivánta, hogy az templomban prédikáljanak, és így az mi praedikátorunk az templomban praedikálván, vice ispány uraimék is elérkeztenek, annak utánna szólított ő kegyelme, akkoron az Olgyiai patrónus uraimék is jelen voltának ós mindeneknek előtte kivánta ő kegyelmek, hogy az templom kulcsát bé adnánk, akkor is pedig jelen lévén két pap és egy barát, félvén azoktul, és nem is akarván az ő átyjoktul és őseiktül maradt örökségtül illyen hirtelen el szakadni, nem mertük ki adni, mert azt az templomot eleitől fogván mi olgyiai nemesek és az mi eleink birtanak és annak patrocináltunk, kívántuk, hogy az Nagyságod mandátumát előttünk meg olvassák, de azt is ő kegyelmek meg nem olvasta előttünk, annak okáért hogy azon a napon az templomba praedikáltunk és az kulcsot be nem adtuk, az templomiul minket el tiltottanak és bé is pecsételtették. Annak okáért protestáltunk ő kegyelmek előtt, hogy be ne pecsétöljék ő kegyel-