Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

III. Reverzálisok az udvarhelyi ref. egyházmegye jegyzőkönyvéből 1650—1713. Közli: Pokoly József

Iának mellettem más b. atyafiak is, a mely instatiámat kegyes füleikbe vévén tiszt, esperes uram a sz. partialissal együtt, ez egyszer még kebelébe beveszen, esetimet megengedi, tali tarnen conditione, hogy soha meg nem részegedem, annál inkább ily anormitásokra nem vetemedem, ha penig megrészegedvén és a mégnevezett canonok ellen, vagy csak hasonló dolgokban impingálnék, tehát a megnevezett canonok poenája maradjon rajtam minden továbbira való törvényes processusnélkül. A. 1708. Die 7. Februarii, melynek is én magam tulajdon kezimmel subscribalok. Michael Debreczeni. Prot. II. 66. Anno 1709. Die 8. Januariy synodo partiali Udvarhelyini celebrata. Én ide alább magam kezem írásával az feljebb megirt dolgokat megíró s megerősítő Margitai János, mostani székelykereszturi ecclesiának prédikátora, megvallom, mi sok enormitásomért és ecclesiai személyhez illetlen cselekedeteimért méltán in ius attraháltattam t. esperes uramtól. I. Mert két alkalmatossággal is supplantatornak, pacis turbatornak, partiális nem igaz tagjának és paschilus csinálónak kiáltottak más tiszteletes atyafiak közönséges helyen és reá nem kerestem őket, holott e végre pecsétet is extraháltam volt t. esperes uramtól, de csak nálam hevertöttem, semmi törvényes processust nem indítottam vala azok ellen, akik ellen kellett volna indítani. II. Magam indulatától felettébb elragadtatván, ilyen szókra fakadtam ki: sz . . . m a partiálisra, eb menjen, soha a partiális gyűléseken, ebnek parancsol az esperestetek, eb ura kurta! mindenkor vagyok olyan ember, mint ő, ebnek kell nótáriusságtok, assessorságtok: melyért a partialison esperest uramtól szemben fogadtattam egy alkalmatossággal, de nagy esküvéssel és átokkal kénytelenségtől viseltetvén megtagadtam, t. esperes uram penig visitálni kijőve az Ecclesiába t. assessor társival, néhány tanúbizonyságok által úgy találta, amint fellyebb meghallotta volt. III. Magam hallgatóit a Keresztúr városiakat, tolvajoknak ós hamis lelkűeknek kiáltottam, melyért a templomtól s az ur vacsorájától annyira elidegenültek, hogy az unitárius templomba kezdettek járni, és midőn ezek iránt is reprehendáltattam volna a partialisban, magam mentségeért erős hittel és átokkal azt mondottam volna, hogy a megye biráján kívül nem mondja ezt senki felőlem; de minekutánna az. inquisitio peragáltatott volna az ecclesiában, tíz bizonyságok által kijött. IV. Vendégségben Kereszturott levén, hallgatóim