Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

I. Adatok a dunántúli ref. egyházkerület történetéhez.

get kívánunk, és isteni szolgálatbeli tisztünk szerint való kész szolgálatunkat ajánljuk. Bizodalmas uraink és szerelmes atyánkfiai Krisztusban, jól tudgyuk, hogy ti kegyelmeteknél nyilván vagyon Idvözitőnknek amaz mondása, ahol igy szolot az apostoloknak: Az ki úgymond titeket hallgat, engemet hallgat, az ki titeket megh veth, engemet veth megh. Ezért elhiszük azt, hogy kegyelmetek az mi egyházi személyünket meg beczülli és az mit mi, úgymint az Ur Christusnak méltatlan de igaz szolgái, kegyelmetek lelkének javára szóllunk, vagy szömtül szömbe, avagy pedig levelünk által, azt ti kegyelmetek örömest meghallgattya, és beis veszi. Ez kegyelmetek felöl való jó bizodalmunkhoz képest, mi egész gyülekezetül levén, illyen dolgokat akarunk ti kegyelmeteknek tudására adni ez levelünknek rendiben. Legelőször, hogy az ti kegyelmetek böcsületes, jámbor lelki tanítója Nagy Gáspár, ki ez mi egyházi gyülekezetünkben egyik senior, ez mi gyülekezetünkbe be jővén, mi közzülünk, az kiknek illött azoknak, tött illyen jelentést: hogy ő mind az kis-komari ecclesiát egy általán fogva elhadná, s mind pedig az seniori tisztet, és az környül levő tanetó atyafiakra való gondviselést le tenné, és igy tőlünk synatunkban tisztességesen követközött. Mert minekünk regulánk az, hogy az senior az melly gyülekezetből ki akar menni, nem külömben, hanem ami gyülekezetünknek hirével mennyen ki. Melly szándékának midőn ő kegyelme elegendő okát nem adhatná, ő kegyelmét is arrul méltóságos parancziolatunkkal elinténk, és azt is végezénk magunkban, hogy kegyelmeteket is ezen dolog felől, keresztyéni módon intő levelünkkel megtalálnánk. Minekokáért ti kegyelmeteket, úgymint az Ur Christusban minékünk szerelmes atyánkfiait,' kérjük és intjük nagy buzgósággal egész gyülekezetül, hogy tikegyelmetek semmi'úttal arra ne lépjék, hogy Caspár uramnak, az mi kedves szolgatársunknak, az kegyelmetek eklézsiájából való kibontakozását kegyelmetek meg engedné. Mert láttya azt kegyelmetek, melly igen szük legyen köztünk találhatni ollyat, kit ö kegyelme helyébe, kegyelmetek közzé collocalnank, ki ölögendő volna arra, hogy nem cziak az kegyelmetek ecclesiáját, hanem még ott az környül való vidékben levő tanetó atyafiakat is gondviseléssel igazgathatná. Mert mi az kegyelmetek nevezetes hellyében olly tanétót akarunk tartani, ki nem cziak az kegyelmetek ecclesiájának, hanem még az vidékben levő tanetó atyafiaknak is gondjiát visellye, azaz közöttünk egyik senior legyen. Immár pedig, ha Caspar urunk kegyelmetek közzül kiköltözendik, mi, az