Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

II. A fogarasi egyházközség levéltárából.

hogy mivel e város sok rendbéli nép, nemzetségből áll, és ottan-ottan sokféle egyenetlenségek, veszekedések, istenes és kegyes életű jámbor becsületes erkölcsű embereket megbotránkoztató erkölcstelenségek, rendkívül való tobzódások, dösölések, dorbézolások (kivévén és ide nem értvén a tisztességes bor között való mulatozásokat, vendégségeket és lakadalmaskodásokat) szoktanak több ezekhez hasonló Isten ecclesiájától idegen dolgok esni: tehát minden tizedes, ha az ő tizede alatt ilyeneket hallhat, érthet és láthat, hasonló kedvezés, atyafiuság, barátság, félelem és akármi tekintet nélkül, tartozzék a principális curátornak igazán mingyárást megjelenteni és hirré tenni. Az principális curator is ha a dolog oly siető, a több curatoroknak hirt adni s azokat convocaltatni és ha a dolog simplex admonitiót, három, hat vagy tizenkét foiint poenat illet, az szerint a patratort meg büntetni és azon büntetésbéli poenat meg gyűjtögetvén, a felyebb meg irt rend szerint az harmad részt magoknak reselválván, a két részét az ecclesiai perceptoroknak ugyan az ecclesia számára, administrálni tartozzanak és köteleztessenek. Tudgyuk annak felette, kinek-kinek lelkét minemű által járó, meg hasogató, Isten ellen való rettenetes vétek légyen az vasárnapnak, meg szegése és meg fertéztetése: senkinek annakokáért, se idegennek, se lakosnak itt vasárnapon járni szabados ne légyen, hanem ha akármely felől való szekér, vagy lovas, sőt gyalog szerben járó-kelök találkoznának e város kapujához érkezni is, vagy ott kivül a kapunál, vagy belől állíttassanak meg a vasárnapi nap el múlásáig, azután bocsáttassanak békével; ha kik penig vakmerőségben találtatván el akarnának vagy menni, vagy a várost el kerülni, deprehendáltatván, tizenkét forinttal büntettessenek vakmerőségékért. Noha penig a bethleni lutherana confessión lévő ecclesiák praedicatorának eleitől fogván a fogarasi orthodoxa ecclesiabéli praedicatoroktól volt a külső dolgoknak igazgatásiban, rendiben és szokásiban függések, ugy anynyira, hogy a bethleni ecclesiának, vagy praedicatornak, akár kiktől lött légyen is valami bántódások, nyavalyájok vagy akadályok, refugialtak a fogarasi praedicatorokhoz és azon fogarasi ecclesiának igazgatóihoz, onnét vettek magoknak segítséget és oltalmat: mind azáltal e mostani bethleni praedicator, mitől viseltetvén, el akarván magát és ecclesiáját is a fogarasi ecclesiától és annak inspectorinak gubernálásoktól szakasztani és maga fejétől magának oly authoritast praesumálni, hogy ő valamikor akarna és az alkalmatosság kívánná, mindenkor