Pokoly József szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VIII. Budapest 1910.

II. A fogarasi egyházközség levéltárából.

igazgatásokban és igy lehet meg hogy mind a két rendből álló birák megegyezvén a dolgon, akadok nélkül való jól eligazitási lehetnek az ecclesiát illető állapotoknak. X. Esnek néha olyan dolgok is, hogy némely praedicatorok valakiknek simplex relatiójokból, nem is oly hiteles emberektől peniglen, felindulván, ottan alkalmatlanul tractálják az embereket, még penig publice. Hogy azért ez helyben afféle alkalmatlanságok is ne következzenek, illyen rend tartassék, hogy a fenn meg nevezett inspectorok, sub bona conscientia tartozzanak vigyázni (nem csak a külső tisztekre támaszkodván) minden ecclesiára nézendő szükséges dolgoknak helyben állatására, mind penig minden szükséges dolgok emendálására; és ha kiket az ecclesiának társaságában olly tzégéres viselkedésben vagy egyéb illetlen magok viseletében tudhatnak lenni, nevezet szerint paráznaságban élőket, illetlenül másutt magokat egyben esküttetőket, vagy az öszveesküttetés előtt ecclesia botránkoztatására tilalmasán együtt élőket, házasságbéli jó kötelességek ellen egymástól külön lakókat, fajtalan életre indultakat, gyilkosokat, lopókat, orgazdákat, paráznaságnak és egyéb gonoszságnak mivelőinek párt fogóit, afféléknek lappangatóit, varázslókat és affélékkel conversálkodókat, comtemptusból az Isten igéjének megvetőit, vasárnap megtörőit, sacramentumokkal vagy nem élőket, vagy azokkal gonoszul élőket, büvös-bájosoknak hivőket, részegedésben elmerülteket, megbotránkoztatókat és több hasonló vétkes dolgokban élőket, egymással communicalván, a praedicatoroknak is megjelentsék, egyenlő tetszésből afféléket atyafiságos szeretetből, isteni fenyítékekkel megintsék és életeknek meg jobbitására igyekezzenek: mely is ha rajtok nem fogna, annakutánna előhivatván ő kegyelmök mind együtt meg dorgálják és ha ugyan vakmerőképpen még is nem resipiscalnak, annak utánna az egyházi rendek éljenek az Istentől nékik adatott fenyítékkel; azonközben a magistratusoknak is légyen illendő animadversiója affélékre. Ezen Processus meg tartassék a delegata personák között is, hogy ha ki közülök vagy hivataljokban el nem járnának, vagy penig magok viselésében exorbitálnának, egymást atyafiságos szeretettel megintsék. Söt istenes indulatjából maga a fő magistratus is submittálja magát annak, hogy ha vagy tudatlanságból, vagy tudva is, valamely informatioból és indulatból excedalna; ezen becsületes egyházi birák, megjelentvén a praedicatoroknak, azoknak egyenlő tetszésekből, illendő becsülettel és reverentiával, ha meg intetik, nem csak nem difficultalja subeálni, söt inkább becsület gyanánt veszi, csak ne contemptusból