Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

kívántatik is), külömb ítélettel lészen kegyelmed. Mert meg is követem ő kegyelmét Mihály uramat, vétkezett ő kegyelme abban, hogy előtte járó superintendensinek hire és tanácsa nélkül ki bocsátá és nem csak maga határában valók köziben, hanem mint egy Paris almáját Pápára és Beszprémben gördítette, minemű gondolattal, azt ő kegyelme tudja; mennyiben legyen ez a kegyelmed authoritása ellen, kegyelmed maga gondolja meg. A második írásban melyet Ő kegyelme a bűi prédikátornak Tholnai Istvánnak irt (nem mentem itt Tholnay Istvánt, mert ő is hír nékül cselekedett) először a kegyelmed méltósága ellen láttatik mégis vetettnek lenni, hogy kegyelmed hire, tanácza ós suffragiuma nékül cselekedte. Ennek utánna az Írásnak formájában mely nagy excessus legyen, méltó kegyelmednek azt is consideralni, hogy ő kegyelme a benne uralkodó affectus miatt nem elégedett meg Tholnay Istvánnak maga személye szerint való válasz tétellel, hanem generaliter az egész vallásunkat szidalmazza, nagyobb hurrogatással fenyegeti. Ezen kivül magamat gyalázatos szóval involvált boszuságos írásában mondván: Vidd orrában a te püspöködnek Pathay Istvánnak, marakodjatok ketten, noha én ő kegyelmének soha nem vétettem sem szóval, sem írásommal, sőt még távollétemben is, soha senki nem mondhatja, hogy én ő kegyelme felöl, csak valami tiszteletlen szóval emlékezetet tettem volna' is; Ítélje meg bátor akárki, kérdje meg ő kegyelme a maga lelki ismeretit rajta, ha nem affectustól ragadtatott elmének fáján termett éretlen gyümölcs-e ez? Ezeknek ós ezekhez hasonló indignitásoknak ujabban való considerátioját hagyom a kegyelmed meg ért Ítéletére. írja kegyelmed azt is, hogy csak az én inspectiom alatt való atyafiak tartóztatnák meg magukat, könnyen birna kegyelmed a maga feleivel ós felel is kegyelmed, hogy ezek magukat megtartóztatván, a kegyelmetek részéről senkitől ok nem adattatik, ha pedig a mi feleink okot adnak, a kegyelmetek ellenük való válasz adatik responsum non dictum putent. Dicséretes dolog atyámfia István uram, , mikor a jó hadnagy tiszte alatt valókat oly disciplinában tarthatja, hogy mindenkor, és mindenütt az eleikben szabott regulának határán belől contineálják magukat. Ennek okáért akarnám azt én is, hogy kegyelmetek velünk szemben levén, minden eddig lett háborút le csöndesítsünk Isten segítségéből, az után minden félnek eleiben adjuk, hogy afféle privatus affectusból való irogatás nélkül legyenek, és senki az ő előtte járójának hire nélkül, ellenkező Írással, se szóval, a másik superintendens