Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

oltalmazásában munkálódunk és a kiért vitetünk igy mindennap a sok gyalázat szenvedésnek áldozatjára. A kálvinista, avagy sacramenti perda nevet nem én formáltam, éltek azokkal az Írástudó fő emberek előbb, hogy semmint én e világra születtem, és értették az ollyan embereket azokkal a nevekkel, a kik Kálvinussal a Krisztus testét a szent vacsorától távol, a fölső égben tanították lenni, és így az ur vacsorájának egyik részét tagadván, egész voltát a sacramentomnak el vesztették. Ertem, hogy Patay uram a nevezetet nem akarja, adná az örök Isten, hogy mind ö kegyelme, s mind mások, a tudományt is, melly azok alatt a nevezetek alatt értetik igazán, és nem csak szóval dicsérvén Istent, hagynák el, és járulnának együgyűséggel velünk a Krisztus szájától való függésre, az lenne nekünk örömünkre. Kálvinista ördögöknek is irná, hogy Írásomban neveztem volna őket, de nem jól informálták e felől a bizott uramat, mert abban a levelemben feleltem csak a bűi prédikátornak, ós valamit ott irtam, nem másnak, hanem csak neki írtam. Csak versengés keresés azért, hogy ő kegyelme a más ügyét magáévá teszi; ugyan a bűi praedikátort is nem írtam én ott maga személyében ördögnek, hiszem, tudom, hogy a testet még le nem vetkőzte, hanem ott ördögnek értettem teljességgel azt a sátánt, a ki a mennyei tudomány tisztaságának a Szent Györgi eklézsiában való beszállásának irigye és boszullója. De, calumniari audacter semper aliquid haeret, azt mondja az comicus. Török, avagy Arius magvának is az ő egész tudományukat nem írtam, hanem az egész tudományban irtam találtatni oly mondásokat, mellyek magvai lehetnek a Krisztus Istensége tagadásának. Mert ha az igaz, hogy nem lehetséges az, hogy itt e földön a Krisztusnak teste és vére, a rendeltetett eszközökkel osztogattassék, noha azt a Krisztus igérte és rendezte. Én pro mea simplicitate, nem látom okát, miért nem következzék ebből az, hogy a Jézus Krisztus, a ki igérte az ő szent teste, vére osztogatását, ne legyen olyan igaz Isten. Cui non sit impossibile omne verbum a mint szól az angyal, a kik azért azt lehetségesnek el nem hihetik, noha igérte a Krisztus, hogy az ő szent teste, szent vére az urvacsorájában jelen legyen és osztogattassék és Martyr Péterrel azt merészlik ennek erősítésére mondani, hogy semmi erő által nem lehet, hogy egy test mindenütt lehessen. ítélje meg hát minden keresztyén, nem hintnek-e oly magot, a mellyből valaha a Krisztus istensége tagadása nevelkedhetik. Ha kiket pedig az örök Isten oly lelki ismerettel ajándékozott meg, hogy