Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XVI. Németujvár, 1599. febr. 6. Beythe István védekezése a dunántúli ágostai hitvallásúaknak ellene intézett rágalmai, támadásai és 1598-ban kiadott hittana ellen

érte. Effelól többet zolhatnánk; de meg vagyon hagjván: Hallotnak gono/.t ne mondgy. Lelki isméretőtők ellen irtatok, a mit irtatok. Itth penig igaz tanú bizonság tenny, ighértétök mind nyájan magatokat, tölchétök bé mértékötöket. Mi nekeőnk arra vagion gondunk mint illethessők tiztősséggel az mi Christusunkat. A mit az Bőythe István válaztása felől irtok az Superintendenségre: Jól emlekőzik még reyá. De kár illyen nömös praedicatoroknak olly igen hamiss bezédyekké lenni. Nem tudgiátok-e azt, hogy soha eő thi néktök meg sem eskeöt, hanem thi az thy hiyában való Lelki ismóretötökre eskeöttetök meg neki, a Hegyfaluy zent Egyházban, Zent Jacab napján 1585. eztendőben, hogy hozza hallgattok, és oktatását bé vezytök. De az mint fogadtatok, vgy állottátok meg. Mert ezőtökben kellene iutni, ne keresnétök hazugságra való zepytést az Igaz kivől magatoknak. Miben háboritot meg titokét Beythe István, abbane, hog'minden gonosságtoknak engödelmes tyrőye volt, kivántaye valaha az tiztöt tőletök. MinemeŐ vonyatta keő az hordó bort az Attyafiak kedwe keresethyért? Rheczés az, tudgiátok magatok. Tyz eztendeyg zolgála egy végben. Aldot légyön az Vr Istennek dichőséges newe, ki hozzá seghytötte az eő seghytő malaztyának általa, hog' dichekődik véle az ő Igaz kőrőztyénsóge. Jámbor zolgálattyájórt mit terytétök neki. Ezt hog' immár hurogattyátok, és ki átkozzátok. Ellyetök chak, meg ayándékoz Isten érte. Az Augustana Confessio felől, kértétők vala, hog ne háborgatna benne. Nem háborytot eg'gyetis meg bennetök. Az hol az gondviseletre emlekőztetytök: meg volt, valamíg az Irégy ördög ellene nem állott. Am ki ereztőtte vala égczer Rheczés Jánost visitálástokra. A mig kőztetök iára, chak borral, három száz forint árrával todátok visitálását meg; kit kőzőletők kurvaffyának zidott, kit egyéb ondossággal. Ez végre kellőtt volnaje giakran valakit közötökben erezteni, hog' meg évőtt, ivott volna mindönötökből. Annak kívőleis tudgiátok, kinek méhét, kinek kőnyvechkeyt, es kinek egyéb marháchkáyát el tolvaylotta, es zégiönytöt, nyomorytott bennetök. De az Vr Isten vizza való értelömnek bochátot titokét. Vgy lőtt az mint akartátok; Nem zollot volna titokét Bőythe István, nehéz tíztnek le tételével, mert félte Istenet. De az melly égiben eskeöveseben vadtok, es egy más ellen való iregységben,nem Jámbornak kell nek tök zolgálni. De ollyannak, mint Rhéczés János. Nem Jámborok azok, kik valahay Mestöröket így böcheöllik, méltatlan. (Ingrati Cuculi.)Emleköztessetek háládatlanságotokrol. A hol azt iryátok, hogy 1591 eztendőben tiztőtök zerént emlekőztettétök Bőythe Istvánt, az elébbi eg'gyességre, a mint hogy eő