Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XV. Loós, 1598 aug. 25. Soós János loósi lelkész levele Klaszekovics István espereshez, melyben menti magát Reczés János azon rágalmazása ellen, hogy Meszlénybe bement Beythe gyűlésébe.

64 SOÓS JÁNOS LEVELE KLASZEKOVICS ISTVÁN ESPERESHEZ lyában. Rágalmaztatom ezért Reczéstől és más uraimtól is, hogy Meszlényben obiter találkozván, bementem volt Beythe uram gyűlésében, ha az okait megértené, mind ő, mind penig mások, megszűnnének afféle vélekedéstől. De conscius ipse sibi, magáról nem hisz felebarátjának. Még nem oda attam azzal én magam, ha beszélgetni közikben mentem. Bécsben ment, azért bécsi polgár, Prágában ment azért ur; mitsoda consequentia ez: Törökkel beszél, azért török; avagy sidóval szóll, azért sidó; pápistával beszéli azért pápista, illyen az emberek Ítéleti, kiből soha jó nem származik. Az miből kárhoztatom, hogy én Beythéhez esküttem volna, oda attam volna, deposito iuramento magamat, bizony senki felölem nem találta ezt mondani, sőt az miben lehetett pro mea tenuitate, az ellenek szóllóknak, ellenek szóllottam; de szabad emberek mit ítéljenek felölem, tudom én az én conscientiamat, abban tartom magamat. Hanem mint senioromat, erről akarám megtalálnom kegyelmedet, hogy intse kegyelmed Reczés uramat, szünnyék meg a sok heábavalóságtól, ellenkezéstől, szitkozodástól és rágalmazástól, ha mit éh neki vétettem, kegyelmed mint seniorom törvényt hadjon köztünk, dirimáltassék közöttünk aequo iudicio, ha az ecclesiának vetettem, mint ur vagyok én az ecclésiában, hogy az ecclesia nem bírna én velem? Egyik membroma vagyok az ecclesiának, noha Reczés uram el nem hiszi, igazabb membroma is vagyok Önálánál. Mert Isten és az ecclesia bizonyságom, hogy electus concionator vagyok, vagyon arról való szép testimonialisom is, tsak nem tudom, mit akar a jó Reczés uram. Lám nem várok semmit tőle, én gonoszat az jó uramnak nem -kívánok; kegyelmed azért, mint seniorom tiszti szerénj intse ő kegyelmét, hagyon bókét a sok zür-zavarnak, maradgyunk meg az atyafiúi szeretetben, légyen az spiritus unionis nálunk, ne háborogjunk, ne kissebbitsük egymást semmi dologgal. Ha miben vétkeztem az ecclesia ellen, azért kegyelmed seniorom hogy megdorgálj, corrigálj; megtalálom én az ecclésiat róla, de minden hazug embernek szavát egymás ellen nem kellene elhinnünk, akárki mit mondana hátmegé, de szembe kellene az accusatort az reussal vonni, látnák meg, ha ugy vagyon, avagy nints. Én az ecclesiát meg nem vetettem, meg sem utáltam, el sem árultam, hogy ily titkon tselekszik a jó Reczés uram mindeneket. 0 lássa ha meg vét, de kegyelmed az én seniorom, nem Reczés, kegyelmedtől akarok én függenem, az én részemről tartozik azért kegyelmed vele, hogy Reczés uramnak én mellettem igasságomban szólljon kegyelmed. Mikor szemben leszek kegyelmeddel, ugyan ezenről bővebben beszélek kegyelmeddel. Valere felicis-