Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.
XIV. Keresztúr, 1597 decz. 19. Gróf Nádasdy Ferencz levele Reczés János és Thokoics György esperesekhez, melyben felhívja őket, hogy válaszoljanak Beythónek azon előbbi levelére, melyben a hitczikkekről való beszélgetésre,a czivakodások és gáncsolódások elhárítására ajánlta magát
62 GRÓF NÁDASDY FERENCZ LEVELE RECZÉS ÉS THOKÓICS ESPERESEKHEZ mivel álmodok. És ha engemet az Isten bátorít, ha mind e világ,ijesztene, sem félnék, énnékem úgy tetszik. Az én levelemre immár eleget hallgatott kegyelmed, hanem tsak erre várok immár választ. És ha a meg lészen, amit Ígértem, meg adom kegyelmednek. Megígértem az Úrnak ő Nagyságának is, küldje meg osztán avagy vigye meg kegyelmed, ezekkel a levelekkel egyetemben ő Nagyságának is. Tudom, hogy érette küld ő Nagysága. Mert immár levelem által megtaláltam ő Nagyságát róla. Jó választ várok kegyelmedtől, mint bizodalmas és betsületes tisztelendő uramtól. Az Isten éltesse immár kegyelmedet, és mind ezeket adgya minden jóra. Data ex Küszegh 10. die apr. Anno 1596 Kegyelmed szegény alázatos szolgája és káplánja n , m , Fauius Thesaurárius minister. U. i. Tegnap nem küldhettem el ezt kegyelmednek, hanem ma, azaz 11. die apr. Kívül: Reverendo Viro, Domino Joanni Reczés ministro verbi Dei in ecclesia Csepregiensi ac seniori ministrorum ecclesiae Christi supremo etc. Domino ac vicino suo colendissimo. A Magyar Nemzeti Múzeum 2077. Fol. Lat. jelzésű kéziratgyűjteményéböl. XIV. Keresztúr, 1597 deczember 19. Gróf Nádasdy Ferencz levele Reczés János és Thokoics György esperesekhez, melyben felhívja őket, hogy válaszoljanak Beythének azon előbbi levelére, melyben hitczikkekről való beszélgetésre a czivakodások és gáncsolódások elhárítására ajánlta magát. Reverendi Domini, nobis honorandi! Salutem et nostri commendationem. Constitueramus quidem, uti Reverentiis Vestris coram exposuimus domino Beythe ad literas suas respondere, eique suae oblationis, qua ad mutuum colloquium sese offert, memóriám refricare. Sed perlectis denuo accuratius ipsius literis deprehendimus, non eiusmodi colloquium ab ipso oíferri, in quo de articulis fidei controversis, pie ac piacidé, sine rancore et stomacho, in timore Domini conferre ac disputare velit. Sed potius, ut. iurgia ac convitia sua, quae íme
