Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Mondjam az Istennek immár egy csuda dolgát, Ki megoltalmazza az ő igasságát, De megfeddi, elis veszti a bálványozást, Mind Jeroboámot, mind pedig Amaziást. Parancsolá Isten, hamar az Amosnak, Ámós 1, Ki csorda pásztora vala Technának, Az Izrael földén egy szegény falucskának, Hogy felkelvén, hagyna békét a pásztorságnak. Régtől fogva, mert az Izraelnek népe, Elszakadott volna tőle az ő népe, Jeroboám pedig és Amáziás bűne, Azért prédikálna ezeknek ellene. Ám nem mere Ámós egyebet tenni benne, Azért hogy felkele, elméne Bethelbe, Kezde prédikálni oly igen ott Bethelben, Hogy kimene hamar Amáziás fülébe. Ezért az Amáziás hallván elijede, Ámós 7. Hamar a. királynak titkon elizene, Mondván, hogy az Ámós össze esküdt ellene, Kezének miatta, hogy meghalni kellene. De annak fölötte, hogy még Izraelnek is, El kellene veszni meg az országnak is, Kinek tanitását nem viselheti a föld is, Hamar azért vegye elejét a király is. Igen hamar, hogy megfogassa s megölesse, Vagy mint eretneket tűzre ítéltesse, Vagy pedig a fejét érette elüttesse, Hogy ellene eztet merte cselekednie. Csuda mester hidjed a pokolbeli ördög, Csuda; ha hazudni nem tudna az ördög, ím miképpen csélcsap és hazud az ördög, Ámós prófétára ím mit fog az ördög. Tudniillik, hogy már a királyt fenyegetné, Hogy fegyverrel őtet őmaga megölné, És az országot is elrablaná, vesztené, Maga ezt az Isten igéjéből meríté. Ámós 5. Imitt pedig Amáziás, ahol azt mondja, Hogy Arnos próféta oly hitet vallana, És tudományt olyat hirdetne s prédikálna, Ki miatt az ország elveszne, elpusztulna. Olyan, mint a zsidók és az Írástudók, Mondják vala régen a farizeusok, Eljőnek messzünnen, úgymond a pogányok Joh. 11. Akik elpusztítják ami városinkat.