Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XII. Történeti ének az 1591. évi csepregi zsinatról 1596-ból

Azért ím mi készek vagyunk subscribálni. Kezünk írásával megerősíteni, Szükség leszen melletted feltámadni, Aki nem akarna ennek subscribálni. Sokan hogy ezt hallak, megszomorodának, Szivükben, lelkükben megháborodának, Az égben tekintvén, felfohászkodának, És nagy keservesen, könnyhullatva mondának De mi dolog uram, felséges Úristen, Hogy ezt elszenveded ilyen békességben, lm akik ez előtt valánk nagy egyességben. És nagy szeretetben, hitben, békességben, ím majd egymás között esünk gyűlölségben, Az igaz biró felől esünk majd kétségben, Mert az Jeroboám van nagy tévelygésben, Csaknem rettenetes nagy eretnekségben. A mely borjú képet Egyiptombéliek, Azután a zsidók, a pusztabeliek, Csináltak, imádtak, kiért elvesztenek, Országok, városok kiért sokak vesztek. Szintén ugyanazont majd még felépítek, Annyira, hogy ugyan, még azt is hirdetek. Hogy ismég a régi tévelygést előveszik, Ha ezt kedvük szerint véghez nem vihetik Igaz Isten ki vagy seregeknek ura, Te tisztességednek megoltalmazója, Úgy légy igaz Isten, légy ennek rontója, És megbüntetője, aki ennek oka. Ezzel Jeroboám semmit nem gondola. Noha sokat ilyent fülével hall vala, Mert az ördög szintén megvakította vala, Hogy az igasságnak helyt nem adhat vala. Rá gondola azért az ő dolgára Bízá minden dolgát Amaziás papra, Egy tudatlan, bolond, Béthelbeli papra, Ki méltóbb volt volna disznópásztorságra. Ennél bolondabbat nám ember nem látott Mert a prófétáknak az ő írásokat, Oly igen gyűlöli prédikállásokat, Hogy eretnekségnek mondja mindazokat. Csuda a magáé, mely nagy szépnek tetszik. Maga mint tar varjú ugy kakukdogálik.