Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXXIII. 1617 május 1-én Köveskuton tartott zsinatra, vitatkozásra hívja Pathay az ubiquitarius Zvonarits Mihály sárvári lelkészt. Ennek előzményei.

A KÖVESKÜTI ZSINAT nyájunkat is. Datum Nicopoli. 1. Januarii, Anno salutis per Christum reparatae supra 1600mum 17-mo. Vestrae admodum reverendae dominationis amicus. Stephanus Klazekovith, Kívül: Admodum Reverendo viro et clarissimo theologo, Domino Stephano Patay, verbi Divini in confinio regni nostri Hungáriáé celeberrimo Weszprimiensi ministro vigilantissimo, nec non ministrorum helveticam religionem amplectentium in comitatibus illis superintendenti dignissimo etc. domino et amico veteri mihi semper honorando. Ad hanc autem Zvonaricii apológiám, atque adeo etiam Klaszekovithii responsionales literas venerabilis dominus superintendens non multo tempore interiecto respondit epistola oblongiuscula, quae hinc Papa per duos scholae papensis alumnos Szent Miklosinum ad dominum Klaszekovitium superintendentem missa fuit, cuius quidem epistolae tenor ad verbum talis est: Beverendő, doctissimo et magni iudicii laude ornatissimo viro domino Stephano Klaszekovith, Salutem precatur in Domino. A kegyelmed jó emberséggel irott becsületes levelét mely kelt ez esztendőnek első napján meg aorták énnekem 17. Februarii, mind a Zvonarits Mihály uram kegyelmednek írt, maga mentő levelével együtt, melyben kegyelmed elsőben, a választételben való késedelem felől excusalja magát, hogy kegyelmed jól végére akart menni Zvonarits Uramtól a dolognak, mivel hogy mind azok az ő egymás között való irások (mint szintén nekem is) kegyelmednek hire nékül lettének volt. Kegyelmed szerető István uram, ugy cselekedett, mint fő, tudós, és az idő szerint is megért itéletü ember. De megbocsásson Mihály uram ő kegyelme, ők Tholnay Istvánnal hirtelenkedő elmétől viselteiteknek lenni láttatnak, hogy az előttük járóknak hirük, tanácza, és engedelme nékül, efféle közönséges egymás között való egyességnek botránkozására, és nagyobb gyülőlségnek s ellenkezésnek öregbítésére néző avagy ( menendő írásokat tettének egymás ellen. írja kegyelmed azt, hogy látván kegyelmed Mihály uramnak resolutioját, és a dolgot attentius consideralván, jó lelki ismerettel itéli kegyelmed, hogy Mihály uramnak ebben semmi vétke nincs, a miért én ilyen igen haragszom. Én elhittem, hogy kegyelmed elég attente consideralta, de ha mégis attentius b kezdi kegyelmed ponderalni a dolgot (a mint ugyan Egyháztörténeti Adattár. VII. 12