Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXVII. Köveskut, 1614 aug. 24., 25. Az itt tartott zsinaton a felsődunamelléki kerület küldötteiként jelen voltak Csatári Gergely mosoni lelkész, csallóközi esperes, Tolnai Borbély István somorjai és Varasdi Mihály halászi lelkész

és Istentül is utáltatott voltát nyilván ő kegyelmük is megértették, és törekedtek is ő kegyelmek valóban, káros Voltát látván ő kegyelmek között az isteni szolgálatnak, érdeme nélkül Tolnainak előttünk. Mi is megtekintvén az ő kegyelmek böcsületes fáradságának (melly inkáb talán érettünk, mint Isten és keresztyénség szeretőktől lett) mivoltát, nagy elménknek törésével és fárasztásával e dologban, mely igasságos fenyetsóg nélkül, és anyai veszőzés nélkül nem hagyható semmiképen, sem isteni sem emberi törvényektől. Hogy ennek utánna is ő kegyelmüket meg tartsuk becsületes szeretetünkben és hozzánk való jó akarattyukban: egy akaratbul anyaszentegyházul azt végezzük : (Istenre hagyván fohászkodásunknak foganattyát), hogy noha azt érdemiette volna Tolnai, hogy tiszte tőle gyalázatosan elvetettetvén gonoszságáért, gyalázatos nyelvéért, Isten bántó káromkodásáért, és utálatos nem keresztyén Isten szolgájához illendő részegségében cselekedtetett dühösködéseért, és szidalmazkodásáért, hátra fogadhatatlanul, hogy örökké közzülünk ki vettetett volna, és élete is elvétetett volna, jövendő például, méltósága oltalmazásunknak, és fenyetségónek törvényünknek ki szolgáltatásának, mind Istennek és embereknek előtte. Mert emberi Ítéletet ez meghaladott az ő cselekedete. Mégis addig szólván és könyörögvén egész szent gyülekezetül püspök urunknak ő kegyelmének, hogy atyai indulatjából mi hozzánk, és hogy előttünk járó urainknak jó példájábul, mellyet mi is követhetnénk minden szelídségnek lelkével: ő kegyelme megtekintvén esedezésünket, és búsulását kegyesen megtökéllette, mértéklette, és engedelemre vette továbbá való prosecutióját ez utálatos lator cselekedetnek: meg állott és megnyugodott végezésünkön őkegyelme. Ezt a törvény nézést, és igasságos ítéletet tettük azért mi Tolnai Mihálra. Hogy itt solenniter maga vétkének utálatosságárul vallást tevén, Istent, a szent gyülekezetet, és becsületes püspök urunkat, és az ő maga patronussait meg kövesse, és hogy Istennek érette könyörögjenek, kérje a szentgyülekezetet, hogy bűne megbocsáttassék; és fogadást tegyen arrul, hogyha ebben a vétekben többé, vagy még ennél kisebb vétekben is találtatik, tehát ugyan kivettessék, és soha mi tagunknak ne ismertessék többé lenni Ezt pedig azért cselekedgye, hogy a szentgyülekezet előtt alázatosságát nyilván megmutassa, és jobbulásának módját exhibeallja. Ennek térden állva sírva kölletik meg lenni. És otthon is, a hol tétetett ez lator cselekedet, eggyik vasárnap, seniorja ott levén, és szomszéd más praedikátor, megkövesse Istenét, seniorját, patrónus urait, vallást tevén veszedelmes ügyének isteni imá-