Thury Etele szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VII. Budapest 1908.

XXVII. Köveskut, 1614 aug. 24., 25. Az itt tartott zsinaton a felsődunamelléki kerület küldötteiként jelen voltak Csatári Gergely mosoni lelkész, csallóközi esperes, Tolnai Borbély István somorjai és Varasdi Mihály halászi lelkész

entiam, et inhoneste exceptum suum seniorem. Simili poenae subiacebit Zent-Elekiensis. De Petersdorfiensi ministro. Petersdorfensis, quia ab annis forte 21—4 inordinatus est, nec comparuit in synodo, a seniore admonitus, deponatur, et alius ei substituatur: aut probet se ordinatum esse, aut ordinetur denuo. De Michaele Tolnaeo, ministro ecclesiae in Sancto-Laurentio. Quia Michael Tolnaeus, nescitur qua satanica temeritate ductus, superiore anno seniorem suum admodum reverendum dominum Petrum Alsó-Lyndvaeum contumeliose exceptum domo sua eiecerat. Venerabilemque superintendentem nostrum dirissimis conviciis dehonestarat: ideo dum citatus, patronis suis, generosis ac nobilissimis dominis Ludovico et Laurentio de Pólyán, sibi ad gratiam ecclesiae et domini superintendentis, quem maximé offenderat, conciliandum, adiunctis comparuisset, de ipso graviter accusato, talis sententia fuit pronunciata: quae ex autographo clarissimi viri domini Emerici Bőythe, sic ad verbum, huic protocollo, in futuram similis exempli cautelam, inscripta et inserta est. Deliberatum est ab universitate senatus ecclesiastici et coetus consensu: Minthogy Tolnay Mihály az isteni és emberi törvényeket megvetvén, és az anyaszentegyháznak szolgálattyának közönséges vegezésit, mellyekhöz ő is eleitől fogva tartozott volna kötelességesnek lenni, elfeledkezvén az ő isteni félelméről és kereztyén tanítói voltának tisztirül: az ő magában fogantatott és istentelen gonoszságábul, és ugyan vakmerő latorságábúl (melly dolog az ő maga nyelvének vallásábul világossan és nyilván kitetszik) meg gyalázta és meg szidalmazta, eddig hallatlan káromkodásával az Istennek szent gyülekezetit, és betsületes superattendens urunkat személye szerint; mely dolog csak egy paraszti embertül is eltürhetetlen volna csak közembernek is. Hogy az ő betsületes patrónus urainak is kik szemben most is, ennek előtte is megjelentették az Isten igasságának és fényességének ő magok is ő kegyelmek szerelmét, és a mi szent eklesiánkal valo consensusokat, az Isten igasságának eleitül fogva való fogadásában, és náluk megtartásukban és ahoz való engedelmességüket. 0 kegyelmük minden teljes fáradsággal ügyét fölvették Tolnainak, kinek ügyének valóba való méltatlan rajtunk cselekedett gonoszságát,