Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VI. Budapest 1907.

3. Kis Bertalan és Musay Gergely dunántúli ág.hitv. ev. püspökök egyházlátogatási jegyzőkönyve 1631—1654. Közli: Thury Etele

Vagyon egy rét, az erdő mellett és a midőn megkaszálhattyuk, megkaszáljuk, felgyújtjuk ós be is hordgyuk. Második rét vagyon az Hőzey mellék mellett, ha penig ez helyeket meg nem kaszálhatnánk, más helyen köll szereznünk annyi jutót. Vagyon a kastély árokja mellett egy veteményes kert. Proventus ministri. Jár itt az prédikátornak summa szerónt 25 köböl buza. 25 fl. Esküttetéstül deriár 25. keresztelőstül egy tik, egy kenyér, koma pénz. Introductiótul egy kenyér, dénár 4. Közönséges gyóntatásiul az ki mit akar, háznál való gyóntatásiul dénár 12. Halott temetésiül ha csak szóval temeti dénár 12. ha prédikál dénár 25. A kinek marhája vagyon egy-egy szekér fát, ha meg nem hozná valaki, tartozik adni dénár 25. Harangozót eleitül fogva a fára tartott, kinek fizetése egy kenyér, s egy garas, de a város köziben semmivel sem tartozik, sem szolgálattal sem fizetéssel. Anno 1654. die 12. januarii. Visitatio ecclesiae Pordaniensis per annotatos reverendos dominos ministro existente Johanne Sutoris, iudice Georgio Fekete, aedituo Georgio Varga, Benedicto Karácson, Georgio Veszprémi, Michaele Csanaki, Basilio Kollat et Gregorio Német iuratis civibus, Basilio Benczey, Stephano Fekete. De doctrina ministri. Sem tanításában, sem pedig külső magaviselósében a ministernek semminemű fogyatkozást az hallgatóság nem mond sőt inkább mindenekben dicsérik, mind az körösztség s mind pedig az Úr vacsorájának kiszolgáltatását az szerént az mint Christus urunk szerzetté, viseli végre. De auditoribus. Mind az Istennek igéjének hallgatásában s mind az sacramentomokkal való élésben és az mindennapi regveli és estveli könyörgéseknek gyakorlásában, igen szép dicséretet tészen az minister az hallgatóság felől, sőt azt mondgya, hogy nagyobb és városnyi helységben sincs nagyobb hallgatóság, mint itt. Bona templi. Vagyon itt az falu közepin egy templom, kinek falai fenn vágynak, de födele nincs, puszta, vagyon a prédikátori ház előtt a haranglábon egy harangocska, de az templomhoz nem emlékeznek az mostaniak, hogy valami örökség lett volna. Vagyon egy kis ón kelyh és ahoz egy török keszkenyő. De a keresztény hallgatóságot mi visitatorok megintvén, arra ígérték magokat, hogy az minemű jó ezüst tallér az templomra