Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. VI. Budapest 1907.

2. Szabó Lázár éneke. Közli: Barla Jenő

Az kerek föld, ki megújult, alattok kicsin lészön, Gyorsaságok, birodalmok határosán nem lészön, Csak az Isten, ki náloknál feljebbvaló Ur lészön. Szent és tiszta szeretettel azt legfeljebb szeretik, Ő magokat miként egymást szintén vigan kedvelik, Krisztus Urunk vigy föl ide, mikor mindez betelik. Az jutalomba vivőknek nagy örömük csak te vagy, A te örök szolgáidnak te benned örömök nagy, Haszontalan szolgáidnak nekünk bő fizetést adj. Repülésre tőled várunk erőt az angyalokhoz, Ez világi nyavalyáktól hogy jussunk szent Atyánkhoz, Ki számláljon mindörökké mennyei polgárihoz. Ez világi vitézködést vigyük véghöz hűséggel És tebenned nyugodalmat találhassunk bőséggel, , Hol magadért te magaddal élhessünk dicsőséggel. Finis. Közli: Barla Jenő.