Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)

sem akará levetni, hanem benne akara hálni, oly nagy a nemzet öltözetéhez vonszó indulat benne. NB. Relata ad poet. Alex. Sz. ubi multa miscellanea. 16. Csak nem titkolhatád Ignácz, hogy Lojola A te régi Druszád tégedet korhola. Én ugyan vallottam mindenkor felőled Azt, a mi mint újság, úgy tört ki belőled. Mert nem most láttam én szép almába férget, A mázos ajakú edényben is mérget. Sőt ugyan bámultam, hogy rajtad bámultak, Kik téged csak szádból s képedből tanultak. Mert akármely személyt játszottál nyelvedben Almásit láttam én mindenkor szivedben. Eddig azt gondolta az egész Diaeta, Sőt maga is csaknem hitte a poéta, Hogy nem vezet téged senki kötőféken, S a magad ereje mozgat a vox széken. De már a tegnapi nagy fülű felelet, Elszaratá Veled a kalapácsnyelet. Meg is pisszengettek a többi vallások, De mi is utálunk, hidd el, nemcsak mások, Mert mikor dolgozá más az egyességet, Embertelen szóddal gyújtál gyűlölséget. Csak hozzád járj Ignácz! olyas szavaiddal, Ott mond, a hol követ fussz a papjaiddal. De itt az egyesség lelkét ne háborítsd, Az országzavarók számát ne szaporítsd. Több haragos Istent, több téged gyűlölőt Ne gyűjts, mert a sokba találsz egy megölőt. Már is sok szem czéloz, én ugyan eb fogad, Hogy szádba sokáig villogjon a fogad. Megsértett vallások ne vegyétek számba Szavát, mert ő épen akkor volt a számba. Követ benneteket elpirult pofája, Téveszti zabláját rágdogálja szája, Sohasem úgy szólt ő mikor kieresztik, De a sok hűhóval sokszor eszét vesztik. Sokszor a bölcs szónak néki rúgja magát, De más fére rántja szájának madzagát. , Kár ez a tudós úr egy rongy (Bálám) pap lovának, Holott az illene neki szamarának.