Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

82. Úgy mi kisded nyájunk magva szaporodik És annak gyökere mélyen ágazodik, Gyümölcse s ereje szépül s gyarapodik, Míg az aratásban csűrbe takarodik. Ámen. (A szerzőnek történeti feljegyzései a versnek egyes pontjaihoz :) *) Elein inasul élt bold. Lövei Bálás akkori Eglicus Praedikátor házánál, azután Fekete Istvánnál, de hogy igen gyávának ítéltetett, kedvet nem lelt; azért kenyerét, ruháját, könyvét nyáron aratással, gyűjtéssel kereste meg. 2

) Midőn az akkori Professor kívánná, hogy valamely behozott szent mondást elolvasna, ő a kezénél levő tiszta Görög Testamentomból azt folyvást Deákul olvasta ki, melyet látván a mellette való Deák, mivel ott hallatlan volt és Görögül, Sidóúl tudni Pietismusnak tartatott, a Professornak bemondotta, ki elkérvén az Uj Testamentomot és megtekéntvén, kérdezte, hogy hol tanulta a Görög nyelvet? Felelt: Posonyban. A Professor őtet megdicsérvén, a többi Deákjaira támadott. Ez volna, úgymond, Theologusoknak a legszükségesebb tudomány, a Sidó és Görög nyelvnek értelme, de néktek arra siket füleitek vágynak és csak a sovány gyümölcstelen Logikával és Metaphysicával kell az időt vesztenem. Melyet hallván, azontúl akadtak a Deákok közül, a kik melléje adták magokat, hogy tőle Görögül tanulnának. A Professor pedig az akkori Sáros Vármegyei Viceispánhoz, Tek. Eoth Mihályhoz szerzetté az Úrfiak mellé Praeceptornak. 3

) Mivel tudva volt, hogy Posonyból azért ment el, mivel a Bütnert a Pietismus fogással a Éectorságból kitették, ki osztán a Petersburgi Academián lett Professor, tehát már akkor Ő reá is ragasztották a Pietista nevet; sőt mivel az akkori Rosembergi Gyűlésben is két Praedikátort azon név alatt kiűztek, őtet is hasonló kimenetellel bíztatták. 4

) Leginkább megindult, midőn egyszer a Freilinghausen Praedikátor katechisálna az apró gyermekekkel és a katechisatio végeztén a gyermekeket megszólítaná : Édes fiaim, mélyítek tudná ezeket, a melyek most előfordultak, rövid imádságba foglalni ? És egy 8 vagy 9 Esztendős gyermek előállván s kezeit felemelvén, az egész katechisatiót együgyű, de oly szép imádságba foglalta, hogy ő néki azon a haja is borzadozott és magában elszégyenült, kivált azután kitanulván, hogy a gyermek nem tanult reá előre, hanem úgy voltak gyakorolva, hogy mindenkor akármelyik is hasonlót cselekszik ; holott ő már koros legény lévén, fejét arra nem vet-