Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

3. Adalékok a dunántúli protestantizmus történetéhez. Payr Sándor

39. Sőt oly jelül látszott neve kitétetni, A melynek ellene kelljen szólni s lenni S ő gyűlöléséről hívnek ismertetni; Gyanús lett, ki talált hozzá közel érni. 40. De a híjával ő a szegeletkövön Drága kő lett s maradt,

8

) a ki végig bővön Sok drága gyümölcsöt hozott a jó tövön S győzhetetlen fegyvert viselt vitéz övön. 41. A kegyességnek ő köztünk oly példája, Melylyel ellenségnek is lett nagy csudája, Gyülekezetinknek olyan koronája, Mely előtt szégyenül színesség lárvája. 42. Krisztus főleczkéje magamegtagadás, Ebben valóság volt s élő példaadás, Távul volt dicséret, kedv s haszon vadászás, Jövödelem a vagy gazdagság halászás. 43. Szegény helyről soha nem ment gazdagabba, A nem gazdagabból mindenkor pusztába, S bátorságosabból állhatatlanabba, A résre állott ő s a veszély torkába. 44. Nem futott, sőt csak egy lépést ki nem állott A szenvedés elől, sőt alája szállott És örömmel vetett teher alá vállot A félékenységgel is szégyent nem vallott. 45. Az Ábrahám hite ő benne nyilván volt, Isteni hivatal mihelyen hozzá szólt, A helyre, a melyet nem tudott, elindult S reménység ellen is munkát tett, míg kimúlt. 46. Holott mások Anya népes Szent Házokat Elpusztétották és csináltak árvákat, Ez a pusztában szült Istennek fiakat És hagyhat sok néppel virágzó anyákat. 47. Ily hit munkált benne alázatosságot, Magában nem esmért csak méltatlanságot S messze távoztatott kevély magasságot, Maga tetszést s hányást, akaratosságot.