Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
6. Héczei Dániel esperes és peéri lelkész naplója bécsi útjáról (1790.)
G . . . n hallánk elsőbe gróf Károlyi lakályától, hogy eloszlott a diaeta. 5 a praesentis Almásról jöttünk a veresvári vendégfogadóba, a mely éjjel a postiliont az útba felvertek, mint mondák, valami czigányok. Onnét 9 órára beérkezénk Pestre, ott szállánk a Fejér farkasba, ott valánk harmadnapig. Ugyanazon vendégfogadóba voltak a Kazincziak hárman, Ferencz, Dienes és még harmadik, a kik mind rendeletlen emberek voltak. 10 a 8 bris ebédlünk az ebédlőházba nagy asztalnál,'' tele volt gróf, báró s más rendű emberekkel. Kazinczi Ferencz úr étel kezdetivel kezdi előhozni Keresztelő János sáskáját, azután a Sámson rókáit s egyebet, mind bélésül. Végre említi Volter egy munkáját, melybe leginkább gyönyörködik, azt hallotta Kapuvári úr (pápista) és mondja: „Csuda gusztusa van az úrnak, holott annál becstelenebb munkája sincs Volternek, én egyszer olvastam, de soha többé nem, mert keresztyén lélek és emberséges humor utálja!" Még tovább Kazinczy Ferencz: ,En, úgymond, becsülöm a derék embereket akármi valláson legyenek, török vagy keresztyén, akár egri, akár hova való püspök egyaránt, ha derék ember.' Felváltja Kapuvári úr és mondja: „Én pedig úgy tartom, hogy a mely pap engemet vezet az örökké valóságra mind tanításával, mind példaadásával, azt tartozom mások felett becsülni és az tagadhatlan kötelessége minden okos és jó lelkű embernek, az úr pedig látom, azt se tudja, hogy az egri püspök egy nagy fantaszta. Punctum!" Ez a kapuvári pedig créczi (?) possessor vala és Meszlényianus successor, mely famíliát én esmértem ott gyermekkoromba és kedvesen vette, hogy említem magam előtte, mert kérdeni kelle, mint egy tanult embert, hova való lenne. Már ekkor Ferencz úr cum longo naso evasit e refectorio. Mi Pestről indulánk ketten körösi lószekeren Czeglédig. Háltunk 11. Pilisen vendégfogadóba. Onnét jövénk 12. Szolnokba, onnét 13. Kisújszállásra, onnét 14 a debreczeni Vérvölgyre, 15. Debreczenbe, 16 a Almosdra, 17-dik Pérba. E volt az a mi híres neves bécsi járásunk, mely azután oly nagy lármát csinált a protestáns, de kivált református secularis status előtt, mintha mi az egész vallásunk diaetán kidolgozott valamennyire jobb állapotját, mint az előtt volt, akartuk volna felforgatni, a mi cancelláriára, és így 0 felsége eleibe adott reflexiónkkal, holott a mint az 0 felsége Pásztori Sándor referendarius ő méltósága által adott resolutiója bizonyítja nem egyébre való volt, hanem: secularibus maiorem influxum in directionem ecclesiasticam desiderantibus viam praecludat. Erre is pedig azért mentünk, hogy gróf Teleki
