Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

4. A Felséges erdélyi fejedelemnek. Bethlen Gábornak. Felséges Fejedelem! Kegyelmes Uram ! Az én hálaadással áldozó oltáromat, melyet az én uramnak és megtartómnak az Ur Jézus Christusnak, én immár 70. esztendős vén ember, méltatlan szolga mintegy emlékezetre való szentséget emeltem, akartam, hogy a Felséged szentirást magyarázó könyvei között is megjelenjen. Nem is ok nélkül. Mert azt kívánta tőlem mind a Felséged hozzám sokszor s sokképen mutatott és erősíttetett kegyelmessége, azomban tisztemnek is tartottam ezt méltán, erre intvén engemet Felségednek a szent dolgokhoz való nagy indulatja. Melyekben hogy felséged buzog és kiváltképen gyönyörködik, magam jól tudom. Ez pedig nem egyéb, a melyet emlegetek, hanem a szent János jelenésire való írásom és magyarázatom, melyet már tíz esztendeje, hogy készítgetek. Most pedig majd mintegy akaratom kívül napfényre hoztam. Nem egyébért pedig, hanem a mint magamban feltettem felőle és a mit reménylek is belőle az eklézsia hasznára. Mely szándék felől a tudósok és a jók jót fognak ítélni. Egyebek tudom a poklot is felkészítik ellenem. Mert látni fogják, hogy a pápa koronáját és a barátok zsíros konyháját igen megmozgattam. Valamint az Istennek lelke, és a szent János régen véghez vittenek, én csak ujjal mutattam azokra. De az én Istenemnek teljes és tiszta szívből hálát adok, hogy az én időmben én értemre, nem csak világot gyújtott, melynél a Babilonnak utálatosságait láttatná, hanem annak felette egynehány királyoknak, és azok között felségednek is oly szívet adott, hogy megkezdje valósággal utálni, és magának hagyni a parázna Rómát. Ideje hallani az égből ama szót: Fussatok ki abból én népem, mert közel vagyon az ő romlása. Te pedig erős férfiú erősödjél meg az Úrban, mert a te székedet fundálja vala a hitben és az igazságban. És noha igen mélységesek a titkok, melyek e könyvben magyaráztatnak, mindazáltal, ha több gondjai között egy-egy órácskát szakaszt Felséged ennek olvasására, úgy hiszem egyszer is haszon nélkül le nem teszi kezéből. Ugyanis nem híjában mondja annyiszor e könyvben az Istennek lelke: Boldog a ki olvassa és boldogok a kik hallják és megtartják e prófetzianak beszédét. Kérvén azért Felségedet alázatosan, ezen munkámat vegye víg kedvvel és vidám arczával, és bibliothecajában ez könyvnek avagy csak utolsó helyet méltóztassék engedni.