Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

trencséni grófot Illyésházi Istvánt követűi Bécsbe küldi, azt kívánván, hogy a megbékélés dolga jobhittassék meg, a vallás szabadságáról és a templomokról való czikkelyben. Mert másképen a magyarok, felvett fegyverüket, míg ezt nem látnák, le nem tennék. Melyre is reá hajla a császár, és szeptemberben ilyen articulust irata: „A mi a vallás dolgát nézi, nem gondolván ez előtt való bizonyos írt végzésekkel, sem amaz 1604-dikben írt articulussal, holott ez a diétán kívül, és az ország megegyezése s hire nélkül toldatott a többihez, melyre nézve ez cassaltatik, elrontatik, hanem ez a végzés, hogy ő felsége minden statusokat és rendeket, t. i. a Magyar korona alatt valókat, mind urakat, mind nemeseket és zászlós urakat, ismét a privilégiumos mező városokat, melyek a magyar koronához tartoznak, ismét Magyarország végváraiban a vitézlő rendeket az ő hitükben és vallásukban, soha és semmi módon nem háborgatja, sem másoktól háborgattatni nem engedi, hanem mind a megemlített statusoknak és rendeknek szabad vallás és istenitiszteletnek gyakorlása engedtetik. Úgy mindazonáltal, hogy a római katholika vallásnak megbántódására, és akadályára ne légyen. És hogy ezeknek is templomaik, papjaik és eklézsiájaik az ő szabadságukban minden megbántódás nélkül megmaradjanak". A császár vérengző szándékát az evangélikusok ellen nagyon meggátolá az az írás is, mellyel Rudolf császárnak a római szent birodalombeli státusok a magyarok dolgában 1607 dik esztendő 24. augusti Bertalan napján Ratisbonából ilyen feleletet tőnek: 1. A római impérium soha a Magyarokra fegyverrel nem ment. 2. Avagy rontsák-e mégis Magyarországot az egész keresztyénségnek erős bástyáját ? 3. Erőszakos utak és eszközök a Magyarok ellen soha sem jók. 4. Hogy adott hitünket mindennek megtartsuk, még a pogányoknál is törvény volt. Végre midőn látná a császár, hogy ez imperiumi írás is nem szinte kedve szerint volna, 1608-dik esztendőben, a pozsonyi ország gyűlésében ilyen articulust irat: „Minden vallásnak maga tulajdon püspökje és igazgatója legyen azon vallást hivő ember; a státusok és az ország rendéi között lejendő gyülölségeknek és visszavonásoknak eltávoztatásáért. 1609-dik esztendőben, az Istent lélekben és igazságban tisztelő magyar eklézsiáknak jó oszlopa Homonnai Drugeth Bálint, a nagy renden az alázatosságnak és a kegyességnek ritka példája, e világból kimulék, a reformált eklézsiáknak közönséges és nagy kárával, abban az időben kiváltképen,