Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.
5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele
gombán, Isten kegyelméből mennyire mentem, és az igaz ügyet mennyire segéllettem légyen elő a jó Isten gondviseléséből, úgy tudom mindnyájan jól tudjátok. Noha ugyan hihető dolog, hogy a zűrzavarban és háborúban, mind a német vitézektől, mind a húzáshoz-vonáshoz szokott hajdúktól, elég boszuságokat szenvedtetek, mindazáltal mindazokat szabadságtokért és megmaradástokért, miglen Isten jobb időkre virraszt, illik hogy elszenvedjétek. És így, hogy mind ezek is lassan-lassan nyakatokról leszálljanak, magatok is igyekezzetek. Azért, hogy e gonoszok ellen jobban megerősíttethessünk, és a több atyánkfiaival is, és barátainkkal összeadhassuk, s köthessük magunkat, s erejükkel erőnket, azon kell lennünk, hogy erről a dologról való beszélgetésre, gyűljünk egy bizonyos közhelyre, és az utakat s módokat keressük fel egyező tetszésből, mint kellessék szabadságunk és vallásunk mellett ellenségünknek ellene állani. Hogy így azután Hazánk s törvényünk régi jó rendben állván, az idegeneken feladván, kívánt békességünk és állandó csendességünk lehessen. Mert egyébbről, melyek nem ez időre valók, hogy itt beszéljünk, nem illik, másszorra halasztván azokat. Kérlek és intlek annak okáért benneteket, hogy Szent György havának 17-ik napjára Szerencsre gyűljetek, a hol egyező értelemmel valamit legjobbat édes hazánknak javára feltalálhatunk, Isten segítségéből elkövessétek. A kik pedig e jó intésünknek és parancsolatunknak nem engedelmeskednek, hanem maguk elvonásával e közönséges jótól való idegen voltukat fogják mutatni, azokról és azoknak jószágaikról mit kellessék végeznünk, midőn összegyűlünk, nékem veletek együtt arra gondom lészen. Legyetek jó egésségben!" E gyűlésben a sok megbántódott Magyarország mindenfelől előjővén : Bocskai Istvánt fejedelemnek ismerték közakaratból. És így az evangélikus magyarok kénytelenségből mind sziveiket, mind javaikat a tyrannusok ellen összeadván és a haza s vallásuk szabadsága mellett nemesi elmével buzogván, annyira boldogította Isten fegyvereiket, hogy a császár kénytelenségből velük való megbékélésre kényszeríttetek e szegény, pásztor nélkül való és ennyi Ínségben ereje fogyott magyaroktól. 1606-dik esztendőben pedig Bocskai István erdélyi fejedelemségre vitetvén, egész nyugodalmat ada Isten e sok mesterséges szinek alatt, szintén elfáradott eklézsiáknak. Még továbbra is az Istenfélő fejedelem semmit hátra nem hágy vala abban, valamivel messzebbre is a vallás dolgát állandóképen erősíthetné. Azért ugyanazon esztendőben 16. martii a
