Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

nál is nagyobb, hogy ez nem annyira a Heliconban, hanem a Sionban tanult tudománynyal és igazsággal ékesíté hazáját. Reá kenték ugyan Dudithiusra az Arianismust, a gonos és mások hírét irigy lő emberek, egy Laticzius nevű ariánus emberhez, hogy már írt levelének alkalmatosságával, mely ugyan költött levél vala. De a jobban értő s jobb lelkű emberek e gyalázatot is róla elmosák. 1604-dik esztendőben Rudolf császár és Magyarország királya, a magyarokat a Pozsonyi országgyűlésre hívja, a vármegyék és szabad városok követei elmennek a szokás szerint. Bátori Istvánt, ki nagyobb bátorságnak okáért az akkori háborúságos időben a maga ecsedi várába vonta magát, minden mesterséggel reá akarják vala venni, hogy a gyűlésbe felmenjen. De eszébe vévén a nagy úri ember a mesterséget (mert azon időben ennél a reformátusok részéről sem hatalmasabb, sem buzgóbb nem vala senki), így felelt: „Hanemha Ecsed vára Pozsonyba vele együtt elmenend, másképen arra az útra semmiképen nem indul". Nagy becsülettel mutaták külsőképen, hogy látnák a követeket első tekintettel és mind addig, míg a gyűlés tárta, semmit keményen a vallás dolgában sem végezének, sem írának. De a gyűlés elbomolván és a követek az ő helyükre eloszolván, a 21 articulusokat, melyeket egyező értelemmel és akarattal írtak vala, álnok mesterséggel egy menydörgő articulussal megtoldák és 22-diket írának ilyen formán: „Minthogy a Császár és Király ő felsége, mind szava hihető emberek jelentéseiből, mind pedig a felséges Mátyás austriai főherczeg sat. 0 felsége szerelmes öcscse által beadott kétszeri supplicatiojukból azoknak, kik magukat Magyarország statusi és rendéi közül elsőbbeknek, csudára méltó és eddig szokatlan új titulussal mondották, igen kedvetlenül értette 0 felsége, a mit azok az ő vallásuk háborgatásáról, templomaik elvétettetéséről, papjaiknak, vagy prédikátoraiknak elűzettetése és kergettetése felől, mind írásukkal, mind élő nyelvükkel ő Felségének mondottanak. Azomban annak felette ő Felségétől megtaláltatván és megintetvén, sem írásukat, azok a kik írták, maguk nevüknek alája való írásával megerősíteni, sem micsoda valláson legyenek megjelenteni, sem micsoda templomokat s eklézsiákat s eklézsiai jövedelmeket vettek volna el, nyilván megmagyarázni nem akarák, hanem csak közönségesen beszélettenek holmit, melyben megátalkodván, semmi jó tanácsnak helyt nem adtának, hanem csak azon dolgot hozták elő, s meg elő, és így az ország gyűlésen véghez viendő, közönséges haszonra való dolgokat is nem kevéssé