Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

„Ismét az eklézsia! hatalom csaknem egészen elrontatott, mert kevesen akarják az alá vetni magukat, mivel mindeneknek, majd parancsolat erejével, sőt halálos fenyegetéssel kell a mi székünket eltávoztatni, ezt mondván, hogy vagyon ő nekik külső birájuk, ők nem akarnak a papok előtt perelni, még csupa lelki ügyekben is, a mineműek a házasságot néző dolgok, és a papirend, és a külső emberek között. Ki legyen e visszavonásnak fundamentuma, a mi követünk szóval megfogja mondani. „Ismét ugyanezen követünket a tiszt elvégezte, hogy plébániájától megfoszsza, csak maga tulajdon hatalmával akarván azzal élni. A hittől szakadottakat közöttük elszenvedik czéhekben, hogy a kézi mesterséget eltanulják, még a hittől szakadtaknak is, kik a szent rendekből és az egyházi szolgálatból valók, azokban nagy gyönyörűségük vagyon. Éneklik az éneket, melyet szoktak az úr születése napján és annak egész pompájának dicséretére nagy gyönyörűséggel énekelni, e gonosz Szebeni lutheránus emberek, német nyelvre átváltoztatták, nem kevés botránkozásra elegyítvén közibük szemtelen szókat, holott mindazonáltal az az ének eleitől fogva igazán és áhítatosan az újonnan született gyermeknek, az Isten fiának dicséretére csináltatott. A Szent Erzsébet templomában Szeben városában vagyon egy szürke barát, tudatlan és többire írást sem tud, hasonlóképen az is a Sileziták követője, aki minden beszédében dühösködik az eklézsiai rend állapotja ellen. E lutheránus ember tápláltatik a kereskedők által, mintha világosságot adna nekik, holott minden ő prédikálása azon setétség és tévelygés, semmit sem egyebet, hanem lutheránus mérget viselvén magában. Hadba hivattatunk a Török ellen, és parancsolják nekünk az Erdély országi gyűlésekben megírt büntetés alatt, azaz fejünk és minden javunk vesztése alatt, hogy mi is feleljünk az eklézsiai szabadság ellen, nem átallván ily végzést végezni a papi rend ellen, holott e cselekedetükkel érdemesekké teszik magukat, hogy az eklézsiából kirekesztessenek, és így sok lelkek mennek veszedelemre a papok gondviseletlensége miatt. Kívánják a szegény együgyű káptalanbeliek, a kegyelmed hasznos és hamar való orvoslását. A kincstartó és egyéb udvari szolgák elmennek a plebánusok udvaraikba, ott maguknak és marhájuknak számukra az élést elvonják, elvesztegetik, a papi rendet vádolják és csuda képen vesztegetik, javuknak elvonásával is fenyegetik. Az eklézsiából való kirekesztés teljességgel minálunk kioltatott, és semminek tartatik. A Szebeni plebánus Tiszt. Ramaschi Mátyás úr ne merne