Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. V. Budapest 1906.

5. Páriz Pápai Ferencz: Romlott fal felépítése. (1685.) Thury Etele

s eltemették egy fazékban; kegyelmed ellenben akiket a régiség és eleink gondviseletlensége eltemetett, felásatja, és hogy nyelveink dicséretiben, azaz sok bajos munkáiknak emlegetésében éljenek, abban igyekezik. Mennyivel méltóbb hát kegyelmed, hogy jó emlékezetben legyen, ki ennyit szenvedett magyar eklézsiák tanítóit és azoknak Istenben buzgó külső gyámolait (kiknek vállukra állott már fel a tanítói rend, s ha messzebb lát is nem csuda) emlékezetben hozatja. Meg sem vonhattam azért méltán, meg sem akartam én a kegyelmed Szent kívánságától magamat vonni, sőt azt mondom, valaki e magyar munkát látandja és kedvelleni fogja, ha mit belőle tanul, kegyelmednek köszönje, mert énnékem e féle munkálódásomban való gyönyörködésemet e világ hidegsége szintén meghűtötte. Deákul ezelőtt azért írtam vala, hogy azzal kiváltképpen az idegen nemzeteknek tennék eleget, kiknek, amint kik közöttük jártak, jól tudják, nem szűnik arról való panaszuk, hogy minekünk Magyaroknak vallásunk kezdete és folyása felől semmi írásunk nincsen, amint e panaszt megláthatni Laetus közönséges históriájának előljáró beszédében, ki minden evangélikus nemzetek reformatiojának históriáját összeszedvén, egyedül a magyarok reformatiojokról semmit sem találván, azt hagyta ki. Mert így szól: „Continuavi Protestantium Ecclesiae res gestas per singulas provincias, ut fieri poterat ad nostra usque tempóra, sola Hungarica, quod de his nulla scripta, quod sciam extent, excepta." Hogy a magyar írás többre nevekedett a deáknál, azt köszönjük egy szép elméjű nagybányai lakosnak, ki e munkát az olvasóhoz írt verseivel is megtisztelte, ki mihelyt a deák írást kaphatta, ottan kedvesen megolvasta, levele által fáradozásomat megköszönte és maga egyszeri s másszori e materiában levő jegyzéseit • kezemhez küldötte, melyből szaporodott némely része. Tartsa meg az Isten az ő anyaszentegyházát, támasszon olyan jó oszlopokat, és azokat ékesgető jó elméket, hogy az előttünk élt hasznos embereknek jó példájuk holtuk után is tanítsa a következendő nemzetet, kézről-kézre adattatván, mind az írásokban, mind a példákban a maradékok számára a jó tudomány. Tartsa meg Isten ezen jónak sokszori segéllésére kegyelmedet is örvendetes állapotban. Nagy-Enyeden 2-ik Mart. a Tavasz kezdetiben 1685-ik esztendőben kegyelmednek minden jókat kivánó attyafia az Urban Pápai Páriz Ferencz.