Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IV. Budapest 1905
1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek.(1728—1730.) Földváry László
Táblán való folyása miatt 1 — hogy most tellyességgel nem mehet declarálta magát; affidálván mindazáltal abban és árral, hogy által esésével valamidőn kívántatik magát nem fogja mentegetni, így értvén a dolgot, én írtam sógor T. Bárczay László s Olcsváry uramnak is, hogy fólretevén minden privata ratiókat, magukat resoválnák a fölmenetelre, — elválik micsoda resolutiót veszek ő kglmektül. Az mi csekély személyemet illeti, megvallom édes jó uram, bizony magamat Privatumomért soha annyit nem menteném, ha ezen praegnans ratió elmémen nem feküdne. Udvarnál máskínt nyomóssan nem folytathattya senki is a dolgot, ha azokat, kiken a dolog áll, nem udvarollya audientiák alkalmatosságával, és eleibe adatott dolgát rátiókkal azon nagy Ministerek előtt igazságosnak lenni evincálni, s azon Columnát azzal capacitálni s elhitetni nem kívánnya. Már ezeket énnékem úgy kelletvén folytatnom, nemde nem mondaná-e azon messzelátó elme énnékem azt: „Quomodo potes tu hanc Causam nunc promovere, et per hoc te Agentem facere, cum in istis Actis Commissionalibus per Suam Mattem denominatus Commissarius, adeoque Judex Constitutus non fuisti? nunc apparet vos interessatam opinionem dedisse ?" és így mind kissebbséget s mind talán kárt is okozhatnék. Másként az én csekélységem valamiben concurrálhat, bizony igaz szívvel cselekszem ; de ugy tetczik, ezen materiában rationabiliter excusáltathatom. Itt ugyan jó Uramat s kedves atyámfiait urgeálnom a fölmenetelre meg nem szűnöm. Kölcség itt — a mi keveset ígértek is — alkalmasint Szirmay István és Bárczay János uramék mostani bécsi uttyokra megyén; hanem egynehányan az mit itt conferáltunk az Prédikátorom kezénél vagyon, annak elküldését el nem múlatom. Magamat az alatt is úri favorába recommendálom és maradok állhatatos igaz szolgája Patay Sámuel. Báy 5. Junii 1730. (Külczím: Spectabiii ac G-roso Dno Paulo Ráday etc Péczel.) 1 Apját Palóczi Horvát Györgyöt — ki 1718-ban katholi/.ála — megölette a második felesége Monaki Erzsébet. (M. tört. emlékek II. oszt. 31. kötet. 272-277 lap.)