Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IV. Budapest 1905

1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek.(1728—1730.) Földváry László

hozzám (kinek szólló legyen ugyan nem tudhatom), melyben is forrai templom foglalásával causált mindkét részrül való actusok bőven leíratnak, azt is ezen levelemben megküldöttem. Dőri urammal communicáltam, ő kglme is egy opinióban vagyon. Mellyekre nézve ámbár lettének volna momentosa ratióim excusatiomra, és helyes okaim recusálásra: de jó Uraim dispositiójoknak — tekintvén a czélt — contraveniálni sem akartam, hosszas ideig való fen múlatásban módom nem lévén, kevés ideig való felmenetelre magam resolváltam s úgy egyeztem meg Nagy Péter urammal, hogy edgyütt innen 24

a ,Currentis meginduljunk Pest felé, honnan is némely Causáinkra nézve két-három napok múlhatatlan töltése után vegyük utunkat fellyebb. De minthogy egyikünknek sincsen tellyes informátiója a dolgoknak folytatása módgyárol: jó uram kedves Bátyám uram által kívánnánk mindketten informáltatni és manuductiója szerint Isten segítségével a dolgokat incaminálni. E végre ha kglmed péczeli úri házához fordulván ottlétéről tudósítani méltóztatna, azonnal alázatosan udvarolni el nem múlatnánk; hogyha pedig mostanság abban mód nem volna, kérem nagy obligatióval, bölcs sentimentumával s manuductiójával bennünket útba igazítani s instruálni méltóztassék. Ludányban is udvarolni nem sajnállanánk, de oda Pestrül, s kivált onnan osztán Pozsonig vagy Bécsig fogadandó Vectura szerzésének difficultássa terreál bennünket. E mellett reméllem jó Uram kglmed méltóztatik Kenessei úrnak, Csejtei uramnak és a hova bölcsen adveniálni fogja, írni. Nagyon szükségesnek ítélném csekély elmém szerint, ha Kenessei uram felmehetne s ott megegyezhetnénk, mind esmeretségére s abbul következő accessus facilitatiójára, mind pedig mint egyebekben, úgy ebben is nagy experientiájára nézve, reméllem is vallásához való szeretetiből hacsak kevés időre is felrándulni — ha ő kglmének kglmed írni méltóztatik — nem fog sajnállani. Mi ugyan tellyes tehecségünket — a mint is tartozunk vele — azon Instántiáink consequálhatására consecráljuk: de circumstantiáliter folytatásában experientiánk nem levén, bölcs úri ítéletire hagyom kglmednek, kívántatnék a ki praeeálna, talám mellette mi sem töltenők haszontalan az időt. Mellyekről is midőn úri válaszát praestolálnám, magamat úri affectiójába s atyafiságába ajánlom és változhatatlanul maradok kedves Bátyám Uramnak nagy jó Uramnak elkötelezett szolgája igaz Attyafia Vay Ábrahám m. pr. Solcza 13 Április 1730. (Külczím : Spectabiii Groso Dno Paulo Ráday de eadem, certorum I. Cottuum Tabularum Iudriarum Assessori Primario. Ludány).