Stromp László szerk.: Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. IV. Budapest 1905

1. Egyházi és iskolai ügyekben Ráday Pálhoz küldött levelek.(1728—1730.) Földváry László

kozását suppleálni fogjuk magunk. Mire segít Isten a költség szerzésében? fogom tudósítani kglmedet; és. ha mi kezemhez jön, Nagy-Győrbe Kocsi Mihály úr kezéhez küldöm, a hova az elmúlt héten is 134 ftot küldöttem, s ;Gsejtei uramnak azonkívül circiter 100 ftot küldöttem. Tegnap postán vészem ő kglme levelét, melyben írja hogy mentül elébb fölmegyen Bécsbe Kenessey úr intimátiójához képest; ezen kglmednek szólló két levelét accludálván levelében, hogy kgdnek megküldeném, azokat imé accludáltam. Magamat ezzel ajánlván nagy jó Uramnak tapasztalt affectiójába, kívánom szívesen hogy az Úr Isten ez új esztendőnek tovább folyását is áldja és szentelje meg kglmednek és egész úri házának, maradván Jó Uramnak, kglmednek igaz köteles szolgája Dőri András m. pr. Miskolcz 8 Febr. 1730. (Külczím: Perillustri ac Groso Duo Paulo Ráday de eadem, certorum I. Comitatuum Tabulae Iudriae Assessori Primario, Titt. Dno mihi colendissimo. Losoncz.) IX. Tekintetes Urunk! Az időnek megújulásával hogy az Úr Isten kglmedet egésségben és minden idvességes áldásiban újíttsa és erősíttse meg, szívesen kívánnyuk. A kglmed levelét de dato Januarii die 12-ma debito cum tionore et reverentia vévén, elméjét kglmednek megértettük, melyben kglmed kívánnya, hogy tisztünk és kötelességünk szerint keresztyéni vallásunknak édes Hazánkban tovább való fenn állhatása iránt tőllünk kitelhető Charitativum subsidiumunkat declarálnánk. Minden tehetségünkkel igyekezünk azon, hogy ezt a szent ügyet mind a mi kglmes Istenünknek irgalmasságának ajtaján buzgó könyörgésünkkel való szüntelen zörgetésünkkel, s mind pedig költségünkkel, a mennyire gyenge erőnk érkezik, segítsük; melynek exoperatiójára egybe is gyűltünk s munkások is vagyunk benne, hogy a mit collectálhatunk, azt debito tempore kézhez szolgáltassuk. De hogy e mi szent Dioecesisiinkre limitált egész summát mindenkor praesentálhassuk, együgyű Társaságunk azt fel nem vállalhattya, tapasztalván naponkint a népnek külső Facultásában való nagy fogyatkozását s egyszersmind azt is, hogy az Úrnak lelke az Híveknek szíveket az Istenes adakozásra s abban való buzgolkodásra hol nagyobb s hol kisebb mértékben szokta felgerjeszteni. Annyival is inkább azt magunkra nem vehettyük,