Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

része pásztorok nélkül szükölkö dik. Lehet-e az ily Doktorokat, szelid, jámbor, példás kegyességü oly egyházi igazgatóknak tartani, kik az apostolok nyomdokit követnék?!

Annyi bizonyos, hogy hajdan az egész ország által, királyi biztosok jelenlétében választott egyházi intézmények főnökeiül, azok ismertettek el, kiket a király megerősítve oda rendelt. A Concordatum és ennek folytán az egész Gabikán egyház által megerősített királyi hatalmat, annál inkább nem lehet meggyengitve, megváltoztatni mert azt csak nem 200 éves birtoklás szentesítette meg, sőt az is bizonyos, hogy az első négy században a monarchia semmi eleséget és jótéteményt nem adott Rómának. A megürült püspökségekre, a mi királyaink mindenha maguk nevezték ki a püspököket, és a megválasztottak a választás megtörténtével, a nélkül, hogy azok a pápának bejelentettek volna, azonnal megszenteltetve megerősítettek. Ezen eljárás következtében, mely igen hasznos és előnyös okon alapszik, ki gátolhatná meg, hogy a pásztorok nélkül álló helyekre, a hitbuzgóság tekintetéből a király és ennek személyét képviselők lelki, őröket nem rendelhetnének, kik mint ilyenek, a fejedelem jogait képviselvén, azokat ráruházzák az állam kormány alattvalóira, kik annak az egyházban legnemesebb részét képezik.

De a mi a pápát illeti, mivel az vonogatja magát, a király kinevezéséhez tekintélyét hozzá alkalmazni, könnyen lehet látni, hogy részéről ezt nehéz dolognak látván, vállairói lerázni jónak látta és, hogy e miatt gyengeségét el ne árulja a püspöki felügyelet feletti őrködést, minden részben a közönséges egyházzal hajlandó lévén megosztani, nehogy a megtámadás a restség miatt a püspöki hatalmat alá ne sülyeszthesse hatalmat adván a püspököknek, kik kezeiket a király által kinevezett főpapokra rátéve, hogy a király kinevezését, melynek ép oly, sőt nagyobb ereje van, mint a papság és nép választásnak, titkos befolyással ellensúlyozhassa mely esetben, midőn szükség van rá, a püspök ezt jónak látván, a királyt nagy alázatossággal megkeresve, azt mondja neki: egy tartományi vagy akár nemzeti zsinatot szükség össze hívni, melyben a Gal- l'ikán egyháznak minden szükségei meg fűiből tat va tárgyaltassanak.

Ha mi elválalnátik ezen közbenjárást megszakítani: azonnal a pápa makacsságból visszavonhatlan bullákat bocsátana ki oly nagy számú püspökökkel szemben, mi a legnagyobb gya-*