Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

s? lázat lentié, úgy hogy a Gallikán egyház, az előítélet és le­mondási kedvezmény s más egyéb szolgaság járma alatt nyögve, a Concordatum által, balsorsa alá vezettetnék. Mind ezekre nézve, a bosszúság mellett nagy igazságta­lanság követtetnék el velünk, azért ezen uj és hallatlan vak- maröség ellen óvást téve, védjük erősen szabadságunk paizsát. Legyünk bár mind elkárhoztatva, és kiátkoztatva, vagy akár egyesek közülünk, kik akár önhaszon, akár fejlességből, a bi­zalom és jó egyetértést, mely a király és a papság közt van, bűnös szándékból megzavarja; mert annak nem lehet más czélja, mint békételenséget és villongást támasztani az egyház­ban, a béke szomorú megzavarásával, mit Európa jelenleg él­vez, mert az által győzhetetlen királyunknak fényes győzel­meit tenné ki koczkára. Mi csodáljuk, hogy a pápa, mióta a Szent Péter széké ben ül, annyi gondot láttatik a hivő lelkekre fordítani, mégis a Jansenisták rendszere előtt közönyös, sőt ezek tisztátlan kut- forrását nem képes elzárni, sőt a veszedelmes párt, nuietisták működését mivel ezek oltárt épitnek a pápának, a világi hatal­mat pedig lerombolják, elnézve azokkal közlekedésbe szeret lenni, holott tudva van, hogy azok tana az egyház erkölcsi éle­tével ellenkezve, a féktelen szabadosságot, a királyi jogok s a koronák méltóságai fölé emelve, hirdetik, azokat pártfogolja ; mert az ő malmára lankadatlan bűz góság és fáradsággal hajt­ják a közjó hátrányára a vizet. Mind ezen és több más okoknál fogva az udvar a parla­ment és kérdéses bullát semmisnek és hamisnak nyilvánítjuk, rendkívüli büntetéssel megtiltván, hogy azt az országban, sem árulni, sem megvenni nem szabad senkinek, hanem az a királyi procurator által az ország jegyzőkönyvébe vezettetvén, a kö­vetkező zsinatra beterjerztetik. A király ő felségét pedig alá­zatosan megkeresve arra kérjük, miszerint tekintélyével oda hatni méltóztassék, hogy követjeinek szabadszállása Rómában csonkitatlan állapotban megtartassák, összehivrtva az or­szág legelőbb és legfelsőbb tagjait, hogy ezek illendő utat, és módot találjanak a rendetlenségek és sérelmek megorvoslása végett, tekintettel ez ürességben lévő számos érsekségek és püspökségek betöltésére, valamint arra is, hogy ő felsége alatt­valói közül, senki ne merészeljen a római udvarhoz csak egy fillért is küldeni. Es ezen tiltakozás, a városnak nyilt, és meg*

Next

/
Thumbnails
Contents