Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
51 élelmességből írták alá, értesítve erről de Estreé bibornokot is; mit midőn apápa ezt inkább gyanús és önző hízelgésből észrevette volna, azok az értesítést vissza vették a bibornoktól, ne hogy az ügyet annál inkább bonyolítsák. Ámbár ennélfogva a bulla Francziaországban se ki nem hirdettetett, se Marquis de Lavardinnel Rómában nem közöltetett, mind össze is a fenyegetéssel azt akarták elérni, miszerint ne bátorkodjék a szabad- szállás jogát védeni, miután bizonytalanok valának, mi utasítása volna a követnek királyától: mégis a bolognei követ, és az egyházi állam más kormányzói is parancsot vettek, hogy a követnek, semmi helyen rangjához illő legkisebb tiszteletet se jf adjanak, sem semmi szivességet irányában ne mutassanak. Rómába érve, megtiltatott a bibornokoknak neki látogatást tenni és semmi érintkezésben vele nem lenni. Ha ő a török császárnak vagy a persa királynak követje volna, tán nem bántak volna oly embertelenül vele, vagy tán a pápa többé nem is akar összeköttetésben lenni Francziaországgal ?! Hidje el, hogy aző hatalma nem terjed ki tovább mint a római püspökség, és az Ő patriarchatusa, nem határozódik túl azon közelebb fekvő tartományokon, melyek a városhoz tartoznak. Vagy leakar mondani a közönséges egyház és híveinek atyaságáról ? biz az embernek meg kell barátkozni az ilyenféle gondolatokkal, midőn látja, hogy a világ legnagyobb királyának követe, Rómában üldöztetik, eltiltva a kihallgatástól, oly királynak minisztere ki Isten félelme, s vallásos buzgalmánál fogva oda működik egész országában, hogy az igaz istenitiszteletet ismét vissza állíthassa és más egyéb hőstetteit, melyeket legnagyobb mértékben bir, teljes tökéletességben kidomboríthassa. Az egész világot kellemetlenül lepte meg a pápának és szolgáinak azon cselekvénye, hogy más papi követek és Rómában székelő miniszterek szabadszállásaik eltöröltetvén, virágos zöld mezőn hallják a bullát kihii detve felszegeztetve látni, és mégis ennek daczára is elismerik Marquis Lavardint a király követének lenni, és vele szívélyesen társalogva, neki látogatással tisztelegni, figyelembe sem véve az Excommunicatió fenyegetéseit, melyek nem egyebek, mint a felhevült szenvedélynek féktelen szikrái, melyeknek semmi hatásuk nem lévén annak pattanásait sokáig kénytelenek szemlélni. Hát illik ez, hát czélra vezető ez? Bizony addig feszül a húr, hogy végre elszakad. De legcsodálkozásra méltóbb, hogy a legnagyobb ke4*
