Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

52

resztyén király az egyháznak első szülött fia, és ennek védnöke, Rómába egy békekövetet küld, és a pápa azt se el nem fogadja, se utasítását figyelembe nem veszi, sőt még a karácsonyi szent innepi napokban is, mint igazhivő, ájtatos embert az istenitisztelettől eltiltja, a Szent Lajos templomát bezáratva, ennek minden szóigáit a sákramentummal való éléstől is megfosztva, Marquis Lavardinnal együtt excomunicálja. Lehet-e ennél valami igazságtalanabb és bosszantóbb. Ezt mondani nem lehet, annál inkább nem, mivel a pápának, ki felragasztott plakatok által hirdette ezen roszakaratu cselekményt Rómában, tudnia kellene azt, hogy 5-ik Sixtus a franczia nemzet tulajdonának nyilvánította Szent Lajos templomát, azon toldalékkal, hogy Rómának azon városrésze, hol a francziák szoknak tartózkodni, azon egyházat saját templomuknak tartsák, és abban az istenitiszteletet minden háboritás nélkül tartva, a sákramen- tumokat is kiszolgáltassák. Mi könyü volna ennélfogva bebizonyítani, hogy mily gyűlöletesek az ily interdictumok, és mily ellenkezők az egyház szellemével és a conciliumok végzéseivel és mily éber figyelem lelkiismeretes gondolkozás ki- vántatnék meg, hogy mindezek erőben és tiszteletben megtartassanak ? Ezért szenvedett é-izékeny csapást a pápáknak velenczei interdictuma mindvégig meltiltva, beszüntetvemert iuterdic tumaikkal túlkapásaikkal, a maguk tekintélyét, nek úgy képzelt nagyobbitására tűrhetetlenül visszaéltek. Es most is az egész világ megleend róla győződve, hogy az ily ki- szegeztetett plakát, mindazokat sújtja, kik ezen veszedelmes tanácsot adták, mert azt koholták, nem az istenháza iránti buzgalomból, hanem sugalmazták a bosszúság és sárga irigység műhelyéből.

Ismeretes dolog, hogy nehány évvel ezelőtt, a pápa a Nápolyban szolgálatba való hivatalbeliket mennyire üldözte, azt adván okul, hogy egyházi, — törvényhatósági dolgokba avatják magukat; miért is a spanyol király szolgáit nyiltan Censura alá vetette, hanem biz ezen hivatalbeliek az excommunicatiót, figyelembe sem véve, félre vetették, a sákramentumokat kiszolgáltatva, az istenitiszteletet szabadon végezték és a pápának eszébe sem jutott, hogy csak egy nápolyi templomott is bezáratott volna, melyből könnyen lehet következtetni, hogy a pápának nincs más egyéb czélja, mint a királynak követeit zaklatva boszantani. De azt is lehet észlelni a pápának minden eljárásából, hogy Francziaországnak szerencséjét irigyelve, szűkkeblű részrehajlással, nem csak legegyszerűbb dolgainkba avat-