Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1-2. füzet
41 Mind azon semmiségek felett ennélfogva, melyek eddig történtek, és jövőre is történhetnének, saját személye, családja és hozzá tartozói ellen óvást téve, kinyilatkoztatjuk ; miszerént bárki —• tisztelettel legyen mondva — őt ily minőségben megsértené, a nemzet közti jogokat is a legnagyobb király nagykövetének személyében, megsérti és bitorolva ostromolja, mitől aztán Isten és emberek előtt felelősséggel tartozik. Történt Rómában 17. decz. 1687. Ezután két nappal a Marquis, nyilatkozványát, egy jelvénynyel, melyen három hegy vala látható, három lecsapó villámmal, ezen szavak kíséretében „impavidum feriunt ruinae: elküldé Olaszország herczegeihez, és minden külföldi miniszterek és cardinálisokhoz, „kik közül azt némelyek elfogadák, némelyek pedig magukat vonogatták, majd ismét némelyek elküldék a pápához. Miután mind ezek igy történtek volna Rómában: a vita fonala áthúzódott Parisba is, hol a pápai követek, és de Croissy közt, ez ügyben többszöri értekezések tartattak a szentszékre füstölgő szemrehányásokkal, melynek zúgásában kijelentetett, hogy a pápa, meggondolatlanul megfelejikezelt azon gyámoli- tásokról, melyekkel Francziaország eleitől fogva a kúriát támogatta, hogy a pármai perczegtől, a pisai tárgyalások értelmében Castró és Roncilione herczegségeket a pápák részére adatta vissza, nem csak, hanem utat és módot, mutattak nekik, hogy azokat meg is tarthassák. Végre a királyi fő prokurator az ismeretes Bulla végett a felebbezési okiratot megpecsételve a pápától a Conciliumra hivatkozni indítványozta. Mely végre, az apostoli jegyző, Akhilles de Harlay, királyi tanácsos és ő felségének fő procuratora, Talon Dénes, és Ferencz Keresztély de la Maignon, ő felségének belső titkos tanácsosa, és az ország főügyészei, a parlament választottjai, személyesen megjelenve, kinyilatkoztatták, hogy miután az ismeretes, botránkoztaló Bulla miatt, mely május 12-én adatott ki, oly szabadság ellen, melylyel Francziaország szabadon rendelkezett Rómában, meg nem foghatják, hogy bizonyos idő óta, hogy jöhetett a pápa azon gondolatra, hogy a király nagy követét, az egyházból kirekesztéssel sújtsa, holott azt reményiettük, hogy visszaemlékezve, azon sok bőkezűségre, melyekkel a kúriát, a franczia királyok elhalmozták, és a védelemre, mit sokszor megmutattak, a szorongatott pápák iránt, és az elismerés helyett, hálátlansággal űzetve, ipég az ülő tiszteletet is TT
