Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

420

keletkező sötét felhők záporát rólunk elfordítottad, a szótyárságot gonosz akaróink ocsmány foudorkodását, a huhogó baglyok aljas rágalmazását, mind e mai napig kinevetve megvetettétek, a számos gyalázat, undorító besugások, ármány és cselszövény kutforrásait, melyek mint meg annyi üvöltő sárkányok szájjal és tollal sűrűn lövöldözték ránk nyilaikat, elhagyatott sorsuk és állapotinkbari, itt épen e helyben, hol hosszú időn keresztül tápláltatánk, szétfutva eloszlatátok, a les elől elszaladni kényszeritettétek és pedig akkor, midőn ők azt hivék, hogy Péternek mozdulhatatlan kősziklájára épitkezének, nagylelkűen megvetvén, megutálván azon menydörgéseket, melyeket ellenünk, az Ur tanítványai ellen fuldokolva, hijjában akartak sóhajtva ránk zuditani.

így lön nekünk Tigurum, bátorságos menhelyünk (Tugurium), sőt minthogy ezen nemes Helvétiánák fővárosa, vagy, ha szinte a magyarországi evangélikus egyházak anyjának is nevezünk, kérünk ne vedd azt tőlünk nehezen, mert ha elhallgatnám is közönségesen tudva van, hogy a mi ref. egyházaink, már századdal ez előtt a ti vallástételteket egészen aláírták, és ha nem említem is fel száműzetésünkben hozzánk megmutatott anyai jó hajlamaitokat, mint édes anya forró szeretetet gyermekei iránt, ki azokat gondosan neveli, táplálja s ruházza, Isten kegyelméből épen úgy álltatok mellettünk, hogy ha elestünk is, de szeretettel felemeltetek, és igazán elmondhatjuk rátok nézve a keresztfán függő Krisz- ^ tussal : ime a te anyád! bámulva s magasztalva velünk együtt az egész keresztyén világ hozzánk kimutatott szivjóságtokat, midőn sokszor magunkon kívül ragadtatánk, csodálva tekinténk az isteni gondviselésnek általtok ránk sugárzó kiterjedését, mig nem végre magunkhoz térve, belső részeink megindulása, egyesitett könnyeink záporával az Egek urának legméltóbb dicsőségét hirdetve kibuzogtuk ! — Hallottuk ugyanis a mi földünkön és másutt is az Isten és szentek iránt viseltető kegyes buzgóságtokat, de ime azon bölcseség és kegyeletes szivjóságnak fele része sem volt annak elmondva, mint tapasztaltunk és mint mi azt hallattuk. Nem is csoda, mert ha figyelembe vesszük, kérés és alamizsnátok nagyságát, melyeket sokkal ez előtt külömböző népekkel közölve gyakoroltatok, azok már rég felszálltak az Istennek kegyes színe eleibe! Mind eddig kiérdemletted, hogy az ismer >tes fiydnevezetesebb városainak sorai közé számláltatál, bizonyára tekintve azon jóltevő emberbaráti szeretetet, melyet irányunkban teljes emberség, és kegyességgel legnyomorultabb állapotunkban kimutatva, gyors se- gélylyel teljesítettél, azok összegyűjtésében fáradhatatlanul a Krisz-