Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
421 tus nevében egész odaadással közreműködtél, mind tanács házadban mind pedig a mezőben, és más helyeken szorgalmas valál, azt az áldásos jót, melyet mivel'tél irányunkban, fejeinkre öntve, a vigasztalás tiszta olaját, úgy, hogy semmi bajunk ne legyen, sőt mások hasznára is fordítva felhasználhatnánk, a szó teljes és valóságos értelmében ezutánra is megérdemled, és emléked, az egész evangélikus világban, magasztaltatva dicsőítetik. — És nem fog találkozni egy egészséges értelmű ember is, ki azt néked vétkül tulajdonítsa, annyival is inkább, hogy nem tetszésének adott kifejezést, mondván: hova az a vesztegetés és hova lehetett volna azon kenetet más egyébb hasznosabb czélra forditani?! Mert valóban azon hasznos munka, mely minden kegyos Istenfélők sőt maga a krisztus által is, kinek testét megkenve engesztelő áldozat vetetett, úgy működik a másokkal közléssel, hogy általa mind a sziv, mind a lélek megelevenedik, légy azért a Jehovától mindörökre megáldva Tigurum ! És valamint az Isten megáldá Obed Edomot, és házanépét: úgy téged is, házaidnál és kint a mezőben minden rád nézőket áldjon meg a Jehova, mint megáldá ily ügyben a sok Jákobokat, Józsefeket, Illyéseket, és Elizeusokat és megáldatván sok példából tanulhassátok meg az igazi jókivánást, hogy a liszt kosaraitokból el ne fogyjon soha, melyből az Isten számos prófétáinak sok pogácsát készíthessetek, sem korsóitokból az olaj ki ne ürüljön, hogy az elfáradtak erejekbeu megújulhassanak, hanem inkább a jó kut- forrásnak természete szerint, mely minél inkább merittetik, annál inkább, fő, tiszta és elégséges vizzel szolgálni versenyezve egymással igyekezzetek, hogy országtok talaja ne legyeu soha meddő, de sőt inkább minél gazdagabb termékenységgel ajándékozzon meg titeket! Adjon neked, és tieiteknek könyörülő szivet, az Ur, hogy te is az Isten előtt irgalmas és kegyelmesnek találtassál! mivel a mi meggyaláztatásunkat, legilletlenebb megmezitelenitte- tésünket, ocsmány rabszolga helyzetünket, undok börtöneinket, nehéz békóinkat, vastag rablánczainkat, legszűkebbre szorított piszkos öltönyeinket, hosszú nyakkötő kalodáinkat, éhség, szomjúság, legkegyetlenebb munkával összekötött hosszú utazásunkban kapott ütéseket, s vérző sebeket, melyeket rajtunk halált szerző álmatlansággal gyakorolva követtek el, kitétetvén az Isten, az Angyalok, az emberek, és a világ csodálatos bámulására, a három evezős hajó legkegyetlenebb szolgálatára, példa nélküli dühös üldözés színpadára, sokkal inkább, mint ezt a vad pogányok elkövették, végnélkül sanyargatva, kinoztatva, hogy beteljék ellenségeink öröme, és midőn mi immár a halált kívántuk, akkor ti
