Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
419 mas és balsorsunkat szivén hordozó rnéltóságos doktor Zaffius Miklós alázatos megkeresésünkre bennünket tiszteletből 100 aranynyal megajándékozott. De mit cselekszem ? mi beszédbe ereszkedem ? vájjon a kik irányunkban teljesitett jótéteményeitek nagyságát, mint egy széles tengert, erőtelen rebegő nyelvvel lehetetlen kimentve, előbeszélni a föveny megszámlálására épen le nem szállhatok. Távol legyen! távol legyen! midőn ez alkalommal bár csak a ti jótéteményeitek bőségét, a tartományokból begyült szives adakozásoknak sokaságát s az általatok feltalált különböző patakok és csatornák kutforrását mutathatnám fel, melyekből a magyar koronának vouagló evangélikus egyházait, ezek kertecskéjét, mely a mi ügyünk érdekében az égető hőség, hosszas számkivetésünk, legkegyetlenebb üldöztetésünk miatt kiszáradva, megöntöztétek és hazánkból kibujdosásunk alatt ugyanazon könyörgő gyülekezet elhervadt virágszálait meglocsolván, mint reggeli harmat- cseppek felelevenitétek!! — és mindezeket felszámítva, bár csak mind egy ujjal mutathatnám fel! — De hogy Ciceróval kiáltsunk fel: hol van az a bőbeszéd? hol lehet az a szólásban való bőségr, az az isteni, csaknem hihetetlen fönséges elmének kifogyhatatlan szóáradása, beszélő tehetsége, melyekkel valaki, a ti irántunk és hozzánk megmutatott nagylelkű jótétemény és érdemeiteket, nem mondom teljes beszédben, hanem csak halvány vonásokban is előlszámlálni képes volna!? Ha azért, ezúttal halhatatlan jótéteményeiteket és érdemeiteket előbeszélni nem lehet, kérlek titeket, ne tulajdonítsátok ezt háládatlanságunknak, hanem inkább megzsibbadt ereink és különböző gyenge és erőtelen vénségünknek, az üldözések, börtönök, három evezős hajók nyomorainak, a hosszas száműzés legszomorubb viharainak, — csaknem kiszáradva, a hálabeszéd mondásái'a többé alkalmatlanoknak, a nagy és sok érdemért meg- köszönésre — rójjátok fel! Mi ugyan mindnyájan és külön-külön, mindenütt titeket kegyeletben tartva, éjjeli és nappali imáinkba foglalva mind családi körünkben, mind gyülekezeteink keblében rólatok megemlékezve, hálásak lenni s maradni soha meg nem szűnünk! Te azért Tigurum! mely nekünk minden viszontagságainkban legalkalmasabb s legbátorságosabb menhelyünk valál, légy a Jehovától megáldva! Mert midőn sokak előtt vissza verődött volna a nap sugára tőlünk, a te tűzhelyednél, a testvéri szeretet tiizé- től felmelegedtünk ölelő karjaid közt, üldöztetésünk nagy mérvben terjedését csendesítve, nyomorainkat enyhitetted, a mindenfelől ránk zudult bosszantások fergetegét meggátoltad, az ujjonan
