Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

418

részt a mi szegény és boldogtalan száműzött Borsosaink állapotát illeti: mind e mai napig köztetek időzve, irántunk ezen városban • legszivélyesebb emberbaráti szeretettel viseltettetek; mert immár egy egész év és öt hónap óta asztalaitok mellett táplálva, oly kegyes jótevőink valátok, hogy mi semmiben fogyatkozást nem láttunk. Közülünk nyolczat a város legfőbb, legérdemesebb tanácsa, négyet a nagytekintetü urak szabályszerű Kollégiuma, példás hit, kegyesség, bölcseség, buzgalom jeleivel feléke- sitve, oly háziassá tettek, mintha a boldog időben családaink körében lettünk volna, kiváló gondozásban részesítve. Az irányunkban kimutatott jótéteményt, önkéntes szives adakozást, a nagyszerű gyűjtést, nemcsak a három sátoros innepek alkalmával, hanem számtalanszor ismételve, valóban dicsérve bebizonyítottátok és a mire csak szükségünk volt, mindazt vidámság és nyájas készséggel kiszolgáltatva, nagyon kedvessé tevétek. Ha valaki közülünk társalgás közben könnyen sérteni talált, azt ti felette nem búsulva, vigasztaló szeretettel elfedeztétek, sőt jeles, okos és bölcs emberséggel, azon kedvességet, melylyel fogadtatásunk alkalmával mintegy lángolva égtetek, a fájdalom helyett örömre derítettétek, sőt a jótétemény folytonos gyakorlásával se ki nem fáradva, se el nem felejtkezve, azt meg is koronázátok; azon atyai szeretet és szivjó- sággal átkarolva bennünket, mely csakis ily nemes közönségnek lehet megismertető jele; mert a lehető legkisebb észrevétel is senkinek be nem jelentetett. És midőn mi előttetek és különösen annyi jóltevőink előtt, sokára el nem rejthettük volna fájdalmainkat és véletlen érkezett nagy bánatainkat, sokan közülietek, sőt mindnyájan fontos és nyomós okokkal bátorítólag vidámitva, alig vettétek észre arczainkon a szemérem vonásait, azonnal ragyogó szivjósággal mellénk állva, készséggel siettetek szenvedő arczvoná- saink és bánatos szemeink könyeit letörölni! Ide járulván, a kegyes jótéteménynek velünk való közlésére, a mellettünk felkelő, többen mint ezeren a birodalombeli velenczei kereskedők különböző utakon és módokon-, résziut a trieszti atyafiak és a bukkari 21 testvér, részint a nápolyiaknak szabaditásunkra tett Ígérete ellátva bennünket étel, ital s ruházattal, gondozással, orvosi szerekkel és a hosszú nyomorúságos utazásra más egyébb megkívántaié eszközökkel ; és mindezek felett, ti a többi Cantonoc és egyesületekkel együtt kimagasodva, a legnagyobb részt balsorsunk oltárára példa- nélküli részvéttel és magatok egész odaadásával áldoztatok I Annak felette, a mi ügyünk a szó teljes értelmében a ti sziveteknek is ügyévé lett és abból mintegy folyóvá tétetett, minek folytán bizal-