Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

417

kifáradtatok volna, megszűnve azok további gyakorlásától, ezen nemes, gazdag és dicsőséges városnak külső és belső érdemdús elöljárói az egyház telkére összegyűjtve, legméltóbb elnöke, kegyes jótevőnk, az akkori kincstartó, a nagyérdemű városi tanács, ennek legbefolyásosabb férfiai és minden rendű és rangú művelt emberbarátai, nagy gyülekezet előtt mondott beszéddel üdvözölt, szabadságunknak örvendezve és a magyar egyházainkba teljes és tökéletes visszahelyezteté8Ünkön nagy készséggel működve, a nagy közönség támogatása mellett megigérte a szív melegét, minek zálogául ott mindjárt már elkészített kényelmes szállásra elrendelve, legbarátságosabb vendégségre meghívott, velünk egyesülve asztalhoz ültettek, testvéri szeretettel társalogva, barátságosan beszélgetve, hogy igy minden árnyéka a gyanúnak eltávolittassék! Ezután a tisztelendő uraknak szabály szerint való Kollégiuma a maga jó indulatát, tiszta szeretetét az emberség és kegyesség hasonló megismertető jegygyei mutatá meg hozzánk, élvezve jó akaratból velünk közlött adományát több napokon keresztül. Mert midőn tisztelendő Borsosaink egymástól különböző utakon a világ részeire osztatván, egyik a leghatalmasabb egyesült Belgák főrendéihez, másik pedig a főméltóságu római birodalom evangélikus fejedelmekhez könyör-adományt gyűjteni elrendeltettek volna, hogy azok a mi legszegényebb sorsunk és számkivetésünk szomorú állapotához magukat alkalmazva, az evangélikus egyházakat maguk mellé véve, a császár ő felségénél közbeszólva, méltóztatott azokat kegyesen utasitani, hogy a magyar korona alatt elfoglalt egyházainkba Visszahelyeztetni segédkezet nyújtsanak. Ti mind a két osztályt elegendő pénzzel, tisztességes kísérettel elláttátok, még pedig nehány mértföldre pompás lovasokkal megajándékozva kísértettétek tisztességben és becsületben, a nagytiszteletü és tudo- mányu lelkészek és tanárok által készített szabadon utazó levél kíséretében elbocsátva, ajánltátok melegen minden nemes hatóságok és gyűlések rendéinek hathatós pártfogásába, és hogy terméketlen szőllő-tőre ily hosszú és örömtelen útban ne találjanak és szükséget ne szenvedjenek, bőven felkészítettétek.

És ez még mind nem volt elég, hanem a távollévők ügyében, a nagyérdemű lelkész és tanár urak gyakoiú levelezéseikkel megkeresték azokat is, hova már megérkeztek; kérdezősködve azok sorsa és állapota felől, hogy mint vannak, mit csinálnak, mivel foglalkoznak, mi remény és vigasztalással vannak, mely által azokkal s általuk mivelünk nyájasan beszélgettetek, kimutatva ezzel is eléggé hozzánk viseltető becses hajlamaitokat. A mi pedig más