Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1-2. füzet

39 — úgy megilletődve érzi magát, hogy minden Francziaország irányában, értelmes, és minden részrehajlástól elfogulatlan em­ber, találkoznék csak egy is az egész keresztyén világban, képzelhetné, miszerint egy pápa a ki épen azon időben mi­dőn ő felsége oly jó sikerrel fáradozik, gondját, és tekintélyét arra fordítva, hogy alattvalóit ismét az Egyház kebelébe vigye vissza, oda működvén, hogy mindaddig, mig határai terjednek az Isten országát szaporítsa, a tiszta katholikus apostoli római egyháznak hűségesen szolgálva, hogy egy pápa annyira félre­vezetve elcsábittassék, hogy egy oly nagy királynak az egy­ház legidősebb fiának nagy követét elfogadni magát vonogassa^ sőt ugyan ő nem tekintvén a megvetést a sok méltatlanságot, mely folyvást elkövettetik Franczia ország ellen ministerei ré­széről, és utjokat behunyt szemmel nézi, holott pedig az ő ki­rálya, neki semmit inkább szivére nem kötött; mint azon gyermeki tiszteletet megmutatni, melylyel minden időben ő szent­sége iránt viseltetett, arra forditván minden gondját, és igye­kezetét, hogy közté, és a pápa közt a legszivélyesebb egyetér­tés helyrehozatván, őszintén fentartassék 1 A dolog azonban sokkal illetlenebbnek tűnik fel, mint első tekintete látszik ; mert hogy rá nézve Sz. Lajos temploma bezáratva, átok alá vettetett; ámbár nem csekély befolyással lehet rá, miután ő érdeméssé tette magát a templom felügyele­tére: mindazonáltal tekintve a rendiletet, mit vett a legkeresz- tyénebb királytól, ki semmiféle átok alá sem jöhet, kinek ka­raktereit is, mint szentséges legnagyobb monárkhának képvi­seli, nagyon illő volna, hogy az felszabadittassék, az egész méltatlan herczehurczállás megsemmisittessék! Isten mentse meg, de Lavardin urat. hogy ő szentségét, szokatlan és menthetetlen cselekvényéért legkevésbbé is vádolja mert jól tudjuk, miszerént neki nem lehet más egyéb oka pa- nanaszkodni, minthogy azon gőgös, s felfuvalkodott nagyravá- gyással, melyei környezete hanyatló ereje s gyengélkedő egész­ségével vissza élve, Francziaország iránt rosszakarat és irigy­ségből viseltetik, azok befolyásos rágalmazásától nem képes magát felszabadítani, sem fordíthatván arra atyai szeretetét, ki, mint más jámbor és szent pápák, a franczia királyok iránt, minden időben hü tisztelettel viseltettek, azt méltányolni tudni, arra forditván minden befolyásukat, hogy hamis előterjeszté­sükkel a dolgokat összezavarva, Francziaország ellen elkese- ritség, hogy igy cselszövényeikkel ő szentsége behálózva, foly-

Next

/
Thumbnails
Contents