Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
413 mint „európai-fáradt” ember ment Amérikába, de az előre kép. zeit eszményi: amerikai állapotokban csalódva, visszatért, mint „amerikai-fáradt“ ember. Határtalan vágyakozásának, sziv- beli idegességének tudhatók be külqmböző szerelmeskedései- Ezek pedig épen nem voltak ránézve boldogítók. Hűtlen Berthája, elfoglalta s lehangolta már tanulói életét. Stutgart- ban ismerkedett meg a csinos és zenei képzettséggel birt „Lot- tival“, — de szerelmi vallomásra nem határozhatván el magát lemondott róla azon ábrándjánál fogva, hogy ily szerencse nem illeti meg őtet és hogy e szeretett lényt nem vonhatja* saját szerencsétlen élete körébe. E lemondás után utazott Amerikába, honnan visszatérve, szerelmi viszonyt kötött L. Zsófia, «egyik barátjának ifjú, gyermekes nejével. Ez is egyik hatékony oka lett élete .szomorú kimenetelének. Ez történt Bécsben. E nő ifjú, szép, költői lelkületű lévén, költői befolyást gyakorolt Lenau müveire is. — E viszonynak sem lett jó vége, jóllehet, az tiszta, ideális viszony volt. Ugyanis Lenau családi élet után vágyva, mással eljegyezte magát oly elbizakodottság mellett, hogy azért Zsófia megmaradna számára hű barátnénak. Ezen újabb szerelme volt U. Karolina, nagy tragikus színésznő. He ezen szerelemnek sem volt tartóssága. Az elválásra alkalmat adott e nőnek újonnan készült arczképe, mely aláírva volt: „Strehlenau Karolina, született U.“ Megütközött azon, hogy nevével él, még mielőtt jogot szerzett volna ennek viseléséhez. De még más alkalma is akadt eltávolítására. E nő kívánt tőle apró lovagi szolgálatokat, melyek Lenaunak nem voltak inye szerint. Pl. sohasem lehettek együtt színházi páholyban, hogy ezt ne mondta volna: „Niembsch! fogjad sálo- mat; akaszd fel kalapomat; rakd össze mantillomat; Niembsch, rendelj számomra fagylaltot“ stb. Ez előtte tűrhetetlen volt és utoljára elvesztvén hozzá bizalmát, felbontotta a vele való viszonyt. De még egy eljegyzésnek, az utolsónak és bizonyos tekintetben a legszerencsétlenebbnek kellett megtörténnie. Egy fiatal frankfurti leány, B. Mária, egy tiszta lelkű, madonnaszerü külsejű lény, kivel table d’ hote alkalmával ismerkedett meg, meghódította szivét. Miután ez ifjúi naivsággal, anélkül, hogy ezelőtt kereste volna a vele való viszonyt, igent mondott volna, Lenau elhatározd, hogy minél előbb lakodalmat tartson. Ezúttal határozott akart lenni, vagyis inkább maga után fel akarta a • ♦ hidat szedni, nehogy nála akadályozó reflexiók betolakodhassa25 T
