Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

414

nak. Mindemellett voltak külső körülmények, melyek fölött töprengett. Önnön vagyoni viszonyaira nézve betű szerinti értelemben számítani, hibát követett el. Mert összes müveit ugyan jó magas összegért adta- el Cottának, de évi járadékot elmulasztott kikötni magának; kitűnt az is, hogy jegyese, a hir ellenére, nem volt gazdag. Mialatt ezen gazdasági kérdések felett okoskodott, hirtelen beállt nála betegségének első rohama, ideg- szélhüdés arcza egyik felén. De ezen roham hamar elmúlván Lenau újra, komolyan sürgette menyegzője megtartását. Menyasszonya még csak tizennyolcz napja volt vele eljegyezve. Mikor mindazáltal anyjával Stuttgartba menyegzőre jött Volna, véletlenül betekintve egy hírlapba, olvassa, hogy Lenau, a költő — tébolyodon.

Ez csapás volt nemcsak a szerencsétlen menyasszonyra, hanem bizonyos tekintetben mindnyájokra. Általános lett a részvét, mert akkoron Lenau volt Németország legkedveltebb költője. Mindenki remélt javulást, de elmezavara nem eilyhült. Betegsége 1842-ben kezdődött és 1850-ben bekövetkezett halálával ért véget. Megjegyzendő azonban e helyen, hogy ezen szomorú eseményeket megelőzte egy végzetszerü jóslat. Hiteles forrásból eredt értesítés szerint, kölcsönös, felette komoly sziv- ömlengésektől kitért találkája volt Lenaunak Zsófiával, a mikor lázas állapotában igy kiáltott fel Zsófia: „Közülünk egynek

meg kell őrülnie!“ — E jósszó Lenaun teljesedett be.

LÁNG ADOLF.

• •

Üdvözlő beszéd,

melylyel néhai nagytekintetií és tudományit Séllyei Is tv á n Alsó- Magyar országban a pápai ref. egyháznak érdemes papja, és a dunántúli egyházkerület nagytudományu és tapasztalása püspöke, Krisztusban hű szolgája, és állhatatos vértanúja, mint vendégünk 1676. május 19-től 1677. október 20-ig, tegnap megvált volna, tőlünk elbúcsúzott testvér-társai nevében.

Nagyságos és méltóságos főrendéi ezen igen jeles tigurumi köztársaságnak, legnemesebb és legfőbb tiszteletre méltó helytartói! legbölcsebb felügyelő kincstartói! minden rendű és rangú városi elöljárói! nekünk legdrágább pártfogóink, egyenként és együttvéve, nemes és nagylelkű uraink! maga a tisztes vénség által