Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

411

bár jelentékeny egyénnek vallomása. E műben, a külömben lángeszű költő, bizonyos kanon-ellenességet, nem-valódit, apo- kryfikust láttat velünk, mivelhogy a népmonda költőjének, eredeti eszméjét megmásította. Világnézlete pantheistikus vagy félpantheistikus és skeptikus, a mint ez azon olvasók ínye szerint volt, kik számára irt és kik a keresztyén előfeltételeken kívül állva, mást nem akartak, mint a humanitást. Mephistophe- les-sze modernizált ördög, a negativitás elve, a gonosznak per- sonificatiója, mely csak mint tagadás van felfogva, mind az által,a léthez tartozik azért, hogy ellentéteket, életet és mozgalmat idézzen elő. „Mennyire külömbözik ettől a keresztyén nézlet! A sötétség szelleme, melynek ellentmondanunk parancsol a keresztség és a keresztyénség, Isten és ember ellensége, oly teremtmény, mely nagyravágyó daczczal lázad fel terem- tője ellen. A midőn Faust átadja magát e szellemnek, törekszik saját teremtett lényét, saját teremtményi voltát tagadni, tönkre okoskodni, hogy a nagyravágyás függetlenségét és önállóságát elnyerhesse. Azonban csakis a teremtményiség (Krea- türlichkeit) előfeltétele mellett, lehet igazi Faust-ot költeni. Ama valódi Faust-költemény, mely képes lesz a keresztyénség vérébe átmenni, még hiányzik, még a jövőnek van fentartva. Lenau Faust-ja ennek előfutárai közé tartozik.“ így nyilatkozik maga Martensen és Bécsben tartózkodása alatt, értekezést is irt a fentebbi szellemben, mely Lenau közvetítése mellett Cottánál névtelenül megjelent német nyelven. Később terjedelmes átdolgozásban dán nyelven jelent meg Heiberg „Pesseus“ czimü folyóiratában.

Lenau következő müveiben a keresztyéni elem még nagyobb kifejezésre talált, pl, „Savonarollában.“ Ezen müvét még Martensennel együttlétben kezdte meg, több Ízben poétikai és egyháztörténelmi beszélgetést is folytatót vele e tárgyról és az első énekeket felolvasta neki. Hazatérte után Martensen azon meglepetésben részeszesült, hogy Lenau neki dedicálta a kész müvet. — Bizonyos, hogy ezen költemény bővölködik bevég- zett szépségű részletekben, de mégsem részesült azon a Faustjához hasonló elismerésben. Ennek oka bizonyos tökéletlenségekben rejlik. Ugyanis, Savonarolla nem csak vallásos, de politikai jellem is volt, ki ellentétben a despotizmussal, a köztársaság eszményéért rajongott és küzdött. A vallásosnak a politikai elemmel elegyitése azonban, zavarja a tiszta benyomást. Mennyivel hálásabb tárgya lett volna Luther, ki kizárólag Is-