Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

410

lényeges hiánya volt. Heinét Németország legnagyobb lyriku- sának tekintette, csak azt nem volt képes felfogni, hogy valódi lángész létére, hogy „korhelyesedhetett el“ annyira.

Politikai tekintetben Lenau szabadelvű létére gyűlölt minden absolutizmust, zsarnokságot és elnyomást. Gyűlölte a papizmust és a hierarchiát és a politikai absolutizmust, melyet tapasztalásból ismert. Az ember személyiségének örök eszménye képezte szabadsági eszményét, mely szerint jogunk van szabadon fejlődhetni a földi viszonyok közt.

Nem is kerülte ki az osztrák rendőrség éber szemét. Megidézték és kérdezték tőle, hogy ő-e a Lenau név alatt Würt- tembergben megjelent költeményeknek szerzője s ezt tartózkodás nélkül ki is jelentette. Erre törvénysértéssel akarták vádolni, a miért valami olyat nyomatott ki, mi előlegesen át nem ment az osztrák cenzúra kezén. Már ez ellen protestált és magyar hazájára hivatkozva állította, hogy ezen törvénynek Magyarországban nincs érvénye. Ezen kijelentés után az ügy abba maradt.

Ugyanolyan Lenau-tisztelet uralkodott Württembergben is és ez okból felváltva mindig Stuttgartban és Bécsben tartózkodott ; Stuttgartban Uhland, Schwab, Kerner Jusztin s mások körében.

Martensen és Lenau természetesen rátértek utóbbi, „Faust“-ja feletti beszélgetésre is. Martensen örömmel észlelte benne a Goethétől eltérő, keresztyén világnézletet, mint egyedül helyes elemét a Faust-eszmének, mely tényleg a keresz- tyénség körében szülemlett meg. Goethe Faust-ja, úgy mint e költő más alkotásai mind, tisztán egyéni confessiója, kifejezése és rajzolása a költő belső élményeinek. Németország ama forrongásának, uj időt jelző nyugtalan vágyakozásának ideje volt az, mely akkor az ifjú szellemeket és kebleket, minők Goethe és társai is voltak, megragadta s mely e műben költői kifejezésre talált. E fiatalság bölcsészeti talányai, hit és ismeretért folytatott belső küzdelmeik, a tudós pedantéria és filisterség becsmérlése, kutatásaik és felszólamlásaik, oltatlan szomjúságuk — mind befoglalvák Goethe Faust-jába. E költemény eredetileg csak töredék. Folytatása ismét csak töredéknek töredékhez fűzése; bevégzett egész, az előfeltételek hiányában, nem jöhetett létre. Goethe Faust-ja tehát nem egyetemes jellegű költemény, nem az egész keresztyénségre kiható objectiv életnézlet kifejezése ; Goethe csak egyes kornak fia, és Faust-ja is csak egyes,