Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

405

kutatási és ismeretkereső ösztönnel párosult uj kedvet adott, — az volt: újon ébredő hitem. Uj álláspontom voltaképen nem volt más, mint a mi már kopenhágai tanuló koromban szemem előtt lebegett. De akkor méltán kérdezhették : mi hasznod volt külföldi utazásodból és tartózkodásodból? Azt nyertem ezekkel, hogy a régi igazság énbennem megerősítve, alaposabbá lett téve azáltal, hogy purgatoriumokon ment keresztül és külöm- böző próbákat állott ki.“

Hegellel nevezetesen ennek autonomicus és pantheistikus elvével szakított, mindazáltat föl nem hagyott ennek előszeretettel való tanulmányozásával. Baader biztatta őt erre, mondván: Hegel a maga dialecticájával oly tüzet gyújtott, melyben mindannak, mi a tudományban érvényesülni akar, át kell melegülnie. Tagadhatlan, hogy egy mesterségben túltesz Hegel legtöbb elődjén, a fogalmak kifejtésének mesterségében. E részben mindenkor lesz mit tanulni őtőle.

Innentul Martensen tudományos életfeladatával is kezdett gondolni. Élt benne azon óhaj, hogy hazája tanulóifjúságának, mint tanár szolgálhasson és képessé legyen arra, hogy önálló productióval hozzájáruljon az egyházi dogmák megújításához és megifjitásához. A Baader-féle benyomások alatt szerzett is már egy Daub — ellenes müvet ily czim alatt: „Az öntudat autonómiájáról a keresztyén dogmatikában.“ De teljesen átdolgozva csak hazatérte után lett és felhasználva dissertationak a th.eo- logiai licentiátusság fokának elnyeréséhez.

Baader után forduljunk Schellinghez. Előadása hasonlított egy nyugodtan hömpölygő folyóhoz és fokról fokra haladó fejtegetés volt, melyet képzelemteljes érzékeltetés ragyogót át. Uralta előadását csodálatra méltó egyesítése a lángelmüségnek és a higgadtságnak. Schelling ugyanis értett ahhoz, hogy tartózkodó legyen és hogy előbb szinre ne hozza a praegnáns pontokat, mig csak kellőleg előkészítve nem voltak, úgy hogy a hallgatók feszült figyelemmel fogadják azokat, mihez sok docens nem ért, mert túlságos korán és felette hevesen állanak elő a centrális gondolatokkal, melyek azonban ilyen elhirtelenkedett közlés utján hatástalanokká lesznek. Ha valamit fejtegetett, mi a hallgatókra nézve nehezen volt érthető, akkor -a „még egyszer!“ hangoztatása után más alakban, variátióban tette azt érthetőbbé és ezt a „még egyszeri“ harmadszor negyedszer ismételte úgy, hogy mindannyiszor a változó alak újságával és az ez által nyert világosság által lebilincselte a hallgatót. Maga hozta