Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

404

tást gyakorolt a hozzá közelebb állókra. Akár az égi mysteri- umokról vagy az inferiálisokról, akár a felsőbb és alsóbb régiók összefüggéséről és közlekedési viszonyairól; akár arról beszélt legyen, mi az egyes emberi kebelben támad, a bünbá- natról és újjászületésről, a szeretet és gyülölségről, a belső félelmekről és az azoktól Isten lelke által történő szabaditásáról: mindenkor úgy beszélt, mint ki tárgyától személyesen van meghatva, mint olyan, ki tapasztalati bizonyosságból beszél.

Baader ezen hatása befolyással volt Martensen saját álláspontjának kifejtésére. Baaderiánus nem lett; mert ennél valamint Bőhme Jakabnál, egyoldalú túlsulylyal birt a természet szemlélete, bárha tendentiája nem is volt phisikai, hanem ethi- kai. Álláspontját teljes határozottsággal jelezte ezen ó-egyház jelszóval „Credo ut intelligam, azaz hiszek és ennek előfeltétele alatt törekszem arra, hogy ismeretem legyen. A hit az első, az ismeret a második, a következés. „Ha meg akarjuk ismerni a keresztyénséget, mondja Martensen, mindenekelőtt szükséges azt ismerni. Ámde senki sem ismeri a keresztyénséget, csak az, ki ennek nemcsak történelmi tudásával bir, hanem személyes viszonyban is áll ennek tartalmához és reálitásáról tapasztalati bizonyossággal bir. Minden más szó a keresztyénségről üres hang. Már maga a hit hordozza magával, mint még leplezett elemet, az ismeretet. A hitben rejlenek az ösmeret összes kincsei és a hitből áll elő lassanként az ismeret — A hit tartalma a tárgyilagos igazság, Isten kijelentése, és az ismeretnek elve maga az Isten. Isten az, ki adományozta nekem a hit bizonyosságát ; Isten a ki, igéje, és munkái által jelentette ki magát nekem s e lényét e kellő segélyével ismerteti meg velem. Áll az, hogy az ő világosságában látandjuk meg az örök világosságot. Istennek ezen ismeretéből foly egy uj világismeret is, melyben egy felsőbb világ ábrázolódik, melyhez jelen világunk úgy viszonylik, mint nem igazi, mely eltűnésre és elmúlásra van szánva.

Hogy ezen álláspontom határozottá és alapossá lett, ezt köszönöm Baadernek. Ezen az állásponton boldognak érzem magamat : eddigi skeptikus valóm egészen eltűnt. Mostani állapotom tökéletes ellentéte volt ama hypochondrikus hangulatoknak, melyek engem Berlinben kínoztak. Jóllehet a kellemetlen müncheni kiima testileg bajomra volt, lelkileg mégis egészségesnek, derültnek és elégedettnek éreztem magamat. Az élet a maga teljes reálitás4ban állt szemeim előtt. A mi nekem uj