Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

403

kárpótlásul a megsemmisített keresztyén egyházért és hitért, állít néminémü idealizmust, — Goethe és Schiller, Haydn, Mozart és Beethoven tanulmányát, holott ennekelőtte azt állította volt, hogy vallás csak vallással pótolható.

Strauss életrajza hányatott életet mutat be nekünk. Rendkívüli tehetsége daczára nem birt szilárd álláshoz jutni. Folyton növekedett benne a világ elleni keserűség, egyrészt azért, hogy annyi ellenségre talált, holott erre elkészülve kellett volna lennie, részint pedig azért, hogy a keresztyén egyház életben maradt, az evangyéliom hirdetése tovább folyt, holott szerinte ez meg van halva és legközelebb meg kellett volna semmisülnie, mivelhogy a keresztyénségben elfogyott a fogékonyság. Az általa csak e földön létezhető boldogságot a havasi életben keresve, nőül vette Schebest Ágnes hires énekesnőt. Mikor azonban világos lett előtte, hogy egymáshoz nem illettek — lévén Stauss magányra és ápolásra szoruló szobatudós, neje egy kifelé irányult világi hölgy, ki azonban becsületes jellemén kívül jeles házias tulajdonokkal is birt — házasságuk feloldatva, elváltak egymástól. Minchzáltal szerette gyermekeit, miről több költeménye tanúskodik. Feltehető, hogy egyes barátai iránt is megtartotta szeretetét. De a hitetlenségben következetes maradt. Állithatni: az utolsó levél is lehullott, mikor még elhalása (1874-ben) előtt halt el vallásos szive. Halálos ágyán Pláto Phaedonnában (a halhatatlanságról szólóban) lapozgatott; de ezt is letette e szóval: „Elavult álláspont.“ így hagyta el a világot és ennek elavult álláspontjait.

Münchenben Baader és Sehelling volt Martensen tanulmányainak tárgya.

Baader, mint bölcsész, vallotta, hogy csak az, ki személyesen áll a vallás talaján, bölcselkedhetik a vallásról; a kívüle állók beszélnek róla, mint a vak színekről. Ezen állásponton élesen nyilatkozott az antonomikus rendszerek ellen, melyek, az emberi szellemnek öntörvényhozási képességet tulajdonítanak, felsőbb tekintély nélküli emberszabadságot hirdetnek és eszerint tagadják a teremtői viszonyt, vagyis tagadják, hogy Isten előfeltétele az embernek. Gyakorta rámutatott a lelkiismeretre és ennek jelentőségére, mely szerint a lelkiismeretben részünkről nem csak közös tudatunk van Istennel (Isten tudata) hanem biztosításával is bírunk annak, hogy Istennek rólunk is tudata van. Ezen mind tárgyilagos, mind alanyi és személyes álláspontról elnevezve a világegyetem összefüggéséit, beszéde mély ha