Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1884 (6. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

402

gyakorolt. Ezt ugyan az uralkodó párt keresztre feszítette, de a gyülekezet őt utóbb ama költői koszorúval megdicsőitette. De teljesen értelmezetlenül hagyja azon körülményt, hogy mikép lehetett ily apokryph személy képes alapítani oly gyüle kezetet, mely ama tünemény természetfölöttiségéhez rendithet- lenül ragaszkodott. Úgy látszott nekem, mintha Strauss, ki minket az általa hitbéli illúzióknak nevezett valamiktől akar megszabaditani, ellenkezőleg csupa megfoghatlanságokba kever. Ha viszont én akartam magamnak megmagyarázni a dús hitbeli és szeretetbeli élettel ékeskedő keresztyén egyház keletkezését, akkor nem tudtam más megállapodásra jutni, mint arra, hogy mindennek úgy kell vala történnie, mint a hogy azt a szentirás hirdeti, hogy t. i. Krisztus volt az, ki a gyülekezetnek létet adott és nem a gyülekezet létesítette — Strauss szerint — a Krisztust, még pedig ábrándjainak Krisztusát. — Többször beszéltem e könyvről Daubbal, ki ezt mint tisztán félreértésében, dialektika és speculatió hiányán alapuló termékként elvetette. Mikor Heidelbergből elutaztam, megbízott engem, hogy ha Tübingába találok utazni, köszöntsem Strausst, köszönjem meg a küldött könyvet és adjak kifejezést annak, hogy könyvét helytelenítenie kell.

Münchenben.

A két barát most lübingán át utazott Münchenbe. Tübin- gában találkozott Martensen Straussal és elmondta neki Daub üzenetét, melyet ez mosolyogva fogadott. Daub és Marheinek e megkritizálása után nyilatkozott Strauss Hegelről. Szerinte Hegelnek nagy érdeme abban áll, hogy a tulvilági álmot meg semmisiti. Itt lesz, mondá, van minden, mihez ragaszkodnunk kell; és a mi itt nem létezik seholsem. Áttérve a halhatatlanság hitére, kimondá nyiltan: „Alig végeztem be Hegel „a szellem phaenomenologiáját,“ mikor e hitem „hervadt levélként“ hullott le.“

Strauss ekkor világhirességének kezdeten állt; de vájjon miben állt az. Dogmatikájában egyik hitczikk a másik után omol le és utolsó iratában „A régi és az uj hit“ czimüben ama levélhervadás a legszélsőbb fokot érte el. Innen át megy a materializmusba és megfoghatóvá igyekszik tenni a világot oly darvinizmus által, melynél ilyen fajta kérdések megfelelésétől tartózkodik: mi az anyag; honnan ered? honnan származik az élet ? honnan ered az öntudat ? — És ezen materializmus mellé